Menüpontok

Búcsú Koller Istvántól

A Magyar Paralimpiai Bizottság  értesíti Önöket, hogy Koller István,  a magyar paralimpiai mozgalom máig legsikeresebb edzőjének búcsúztatója 2019. július 19-én 10 óra 30 perckor a Rákospalotai  (Szentmihályi úti) temetőben lesz. Koller Istvánt a Magyar Paralimpiai Bizottság saját halottjának tekinti és tisztelettel adózik emléke előtt. A megemlékezés nyilvános,  minden egykori tanítványt, sportszakmai kollégát, barátot várunk, hogy közösen kísérjük el utolsó útjára a legendás edzőt. 

2019. június 21-én hajnalban, életének 89. évében elhunyt Koller István, a Mozgáskorlátozottak Halassy Olivér Sport Club (1982-2015) és a Humanitás Ipari Szövetkezet (1975-2009) egykori elnöke. Megálmodója és társalapítója volt a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége kiadásában havonta megjelenő Humanitás című lapnak. Koller István a hazai mozgáskorlátozott emberek úszósportjának, és a honi paralimpiai mozgalomnak máig legsikeresebb edzője volt.

 

Koller István 1930. december 18-án született Budapesten. A középiskolai érettségi vizsgát technikumban tette le. Ortopéd műszerész technikus lett. Szövetkezeti ipari vezetőképzőt végzett. 1978-ban szerzett vízilabda oktatói végzettséget.1947 és 1949 között a Petrás László Orthopéd Orvosi Műszerész Cégnél dolgozott.  1949-1973 között az Állami Művégtaggyár, későbbi nevén Gyógyászi Segédeszközök Gyár munkatársa volt. Nyugdíjazásáig (1975-2009 között) – annak a mozgáskorlátozott embereket és más fogyatékos megváltozott munkaképességű személyeket foglalkoztató – a második világháborút követő első hazai – célszervezetnek volt az elnöke, amelyet 1961-ban Zsótér Pál és Mayerffy Tibor Gyöngyvirág Ifjúsági Szövetkezetként alapított. A Humanitás Ipari Szövetkezet, majd Humanitás Munkavédelmi Eszközöket Gyártó Ipari Szövetkezet működése idején, több száz érintett számára biztosított munkát.

Vízilabda játékosként a MTE OB I. csapatában (1946-1950), a Hajógyár csapatában (1950-1953), majd az Építők csapatában (1953-1965) játszott.

Ortopéd technikusként dolgozott a Gyógyászati Segédeszközök Gyárában, amikor felkérték, hogy foglalkozzon a mozgáskorlátozott úszókkal. A HOSC úszószakosztályának alapító edzője és a mozgáskorlátozott úszóválogatott első szövetségi kapitánya volt.  A Rudas uszodában (1970-2005) minden szombaton úszni tanította a mozgáskorlátozott felnőtteket és gyerekeket. A Rudas uszodában szervezte meg az első úszóedzéseket. Az 1971-ben Gödöllőn és a Margitszigeti Sport-uszodában megrendezett első nemzetközi versenyen már az úszósportért felelős személy volt. A mozgáskorlátozott emberek hazai versenyúszó sportjának első, és hosszú ideig egyetlen edzője volt. A versenyszerű edzéseket (1977-2000) és a hazai és nemzetközi versenyeket a BVSC uszodába szervezte, ahol akkor vízilabdaedzőként dolgozott. Országszerte felkutatta a vízilabda és úszósportban aktív (integrált) mozgássérült sportolókat, (Tóth András, Stettner Ferenc, Tory György, Pálinkás László, Jeszenszky Attila) és bevonta őket is a hazai és nemzetközi versenyrendszerbe. A HOSC elnökségi tagja volt, majd elnökévé (1982-2015) választották.  Az 1989-ben megalakult Magyar Mozgáskorlátozottak Sportszövetség (MMS), elnökségének 1993-tól volt tagja. 1997-ben megalapított Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) elnöksége, az úszók szövetségi kapitányának kérte fel.  A Magyar Értelmi-fogyatékosok Sportszövetségének (MÉS) alapító tagja volt, és a Felügyelő Bizottság elnöki posztját is betöltötte.

Magyar javaslatra, Koller István edzői tapasztalatával és szakértelmével született meg, az alacsony versenyzői létszámú úszóversenyek lebonyolításának sérülésspecifikus (szorzószámos) kategorizálási szabályzórendszere, annak hazai és nemzetközi szintű bevezetése.  A Mozgáskorlátozottak Sportja címet viselő kézikönyv, úszással kapcsolatos fejezetét másodmagával írta meg. Kezdeményezője és hosszú éveken keresztül szervezője és lebonyolítója is volt a mozgáskorlátozottak Magyar Bajnokságának és más hazai úszóversenyeknek.  Szakmai tapasztalatait átadta az ortopéd orvosok és gyógytornászok számára szervezett, az első országos versenykategorizálási képzésen. Szervezője volt a „Sportolj Velünk” gyermekverseny úszóversenyeinek (Testnevelési Főiskola), és így már kora gyermekkoruktól irányíthatta az úszópalánták, későbbi paralimpikonok sportpályafutását.

Életpályáját, szakmai tevékenységét, a mozgáskorlátozott személyek szolgálata töltötte ki. Talán pályafutásának egyetlen álma maradt megvalósulatlan.  Az 1980 – as évek közepén egy „Országos sport- és rehabilitációs központ” létrehozásán fáradozott a Széchenyi István nevét viselő több mint kétszáz szocialista brigád együttműködésével.  A Fővárosi Tanács 15 600 négyzetméteres telket adományozott a cél megvalósítása érdekében, a három (Mozgássérültek Budapesti Egyesülete, a HOSC és a Humanitás Szövetkezet) szervezet számára.  Jó lenne, ha követői egyszer megvalósítanák az álmát.

A magyar részvétellel zajló Paralimpiai Játékokon, a hazai úszószakág vezetője, edzője, szövetségi kapitánya volt. Pályafutása alatt négy paralimpiai játékon (1984, 1988, 1992, 2000) irányította az úszókat, és ezeken 17 paralimpiai aranyérmet, 12 ezüstérmet és 16 bronzérmet nyertek a sportolók. 1996-ban és 1997-ben is az Év edzője lett.

Munkásságát számos elismeréssel díjazták, 1996-ban a Magyar Köztársaság Lovagkeresztje kitüntetést vehette át. 1981-ben a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést, 1984-ben a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, 1984-ben a Magyar Rehabilitációs Társaság emlékplakettjét vehette át. Az 1984. évi paralimpiai játékok sikereit követően a mozgáskorlátozottak úszósportjáért végzett munkájáért 1987-ben az Állami Ifjúsági és Sporthivatal Mesteredzői Oklevélben részesítette. 2003-ban Magyar Paralimpiai Érdemérem kitüntetésben részesült. A Magyar Rehabilitációs Társaság vezetőségének 18 éven keresztül volt tagja.  1987-ben a Frim Jakab emlékérem ezüst fokozatát, 1990 –ben a Magyar Sportújságírók Díját a MUSZ plakettet, 1991-ben a MEOSZ kitüntetését, 2000-ben a Zugló Sportjáért díjat, és a Magyar Köztársaság Ifjúsági és Sportminiszteri dicséretét, 2010-ben a Magyar Sportért Díj II. fokozatát, 2018-ban pedig az MPB Málnai István díját vehette át.

Koller István személyében a hazai rehabilitáció és a célvállalati rendszert kialakító, a paralimpiai mozgalmat megalapozó és azt jelentősen meghatározó ember távozott most közülünk. Búcsúztatásának időpontjáról később adunk tájékoztatást.

Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége

Budapest, 2019. június 21.