Vitorlázás

Nemzetközi történet:
A vitorlázás az 1980-as években kezdett népszerűvé válni a fogyatékkal élők körében. 1988-ban alakult az első, sportágat összefogó szervezet, az International Handicap Sailing Committee, amelyet később International Foundation for Disabled Sailing-re neveztek át.
2015-ben a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság úgy döntött, hogy a 2020-ban esedékes Tokiói Paralimpiai Játékokon már nem lesz a vitorlázás a versenyprogram része. Magyarországon a paravitorlázás mint versenysport nem aktív, jelenleg nincs magyar versenyző. 

Szabályok:
A vitorlázásnak három fajtáját különböztetjük meg: ezek a 2.4 mR (egy résztvevő ül csak a hajón), a SKUD18 (két személy) és a Sonar (3 személy). Minden verseny tizenegy körből áll, az indulók pedig beérkezésük sorrendjében pontokat kapnak, egyet az első, kettőt a második és így tovább.  Az összes kör végén az a győztes, akinek a legkevesebb pontja van, pontszámításnál összeadják az összes kapott pontot, kivéve a legrosszabb eredményt.  Büntetések a szabályok megszegése esetén járnak. Ennek során az érintett hajónak kitérőket kell tennie, ezzel hosszabbítva útvonalát.

Klasszifikáció:
A klasszifikációs vizsgálatokon négy funkciót vizsgálnak: a stabilitást, kézfunkciókat, mobilitást és a látást. A versenyzőket összesen 7 klasszifikációs csoportba osztják.  A versenyzők egytől hétig kapnak pontokat a funkcióik stabilitása alapján,  a legalacsonyabb pontszám jelöli a legalacsonyabb funkciót.

A klasszifikáció a vitorlázás fajtájától is függ. Az egyfős hajó esetén a versenyző sérülését tekintve  nem tartozhat a legsúlyosabb sérültek csoportjába.  Két fő esetén az egyik indulónak nőnek kell lennie, továbbá az egyik versenyzőnek TPA a másiknak TPB besorolással kell rendelkeznie. Három indulónál a versenyzők pontokat kapnak egytől hétig a fentebb leírtak szerint, a csapat összpontszáma pedig nem lépheti át a tizennégyet.

Forrás:
http://paralympics.org.uk/paralympicsports/sailing