1994-ben diplomázott az ELTE-n a testnevelő-rekreációs tanári és a Testnevelési Főiskolán műugró edző és sportmenedzser szakokon. Testnevelő tanárként 13 évet dolgozott. Az edzői munkát már az egyetemi tanulmányok megkezdése előtt kezdte és ez a mai napig is szívügye. 2006-tól 12 évig a holland műugró válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott, tavalyi évben költözött haza a családjával együtt. Öt olimpiára készített fel sportolókat, és négy olimpián vett részt edzőként, sportági csapatvezetőként. Elmondása szerint sok példaképe van az élet számos területéről, az egyik legmeghatározóbb szakmai példaképének Michel Larouche kanadai edzőt és sportvezetőt tartja, aki a semmiből épített fel egy klubbot Montreal-ban. Akárcsak példaképe, ő is az elvégzett következetes és precíz munka erejében és eredményességében hisz, bízik abban, hogy itthon is sikerül bármely nehézséget vagy akadályt leküzdve világhíres szakmai műhelyeket létrehozni.
„Nagyon hasznosnak tartom a külföldi tapasztalatokat. Ami például szembetűnő különbség, hogy sokkal természetesebben és nyitottabban viszonyulnak a mássághoz. Maga a tény, az állapot kevésbé számít másnak, másságnak, kirívónak vagy problémának. Tapasztalataim szerint a nyugat-európai és hasonló berendezkedésű országokban sokkal inkább és sokkal hamarabb a megoldásokon gondolkoznak, előre tekintenek és pozitívan állnak a témához. Elég nagy hátrányból indul a hazai gondolkodás a fogyatékkal élők irányában is, és bár nagyon jó irányban indultak el a változások, úgy látom, még mindig a perifériához tartoznak és sok szempontból velük kapcsolatban a legtöbb embernek a probléma szó és egy bizonyos mértékű elutasítás az első gondolata. Az elfogadás hiánya, az előítéletek és a körülmények miatt csak nagyon kevesen tudnak integrálódni és teljes életet élni. Azért is szerettem volna csatlakozni ehhez a csapathoz, mert azt láttam, hogy igazi értékeket szem előtt tartva egy fantasztikus csapatmunka folyik mind a sportági szövetségekben, mind pedig a Magyar Paralimpiai Bizottság keretein és mindennapjain belül. Ennek szeretnék a részese lenni és együttműködve a szakemberekkel, a sportolókkal és a kollégákkal hozzájárulni a további sikerekhez. Természetesen ez nem megy egyik-napról a másikra, nagyon sok a speciális információ, amelyeket még mind át kell látnom, ezért a munkát sok tanulással, megbeszélésekkel és beszélgetésekkel fogom kezdeni. Szeretnék minél több sportolóval minél hamarabb találkozni, megismerni Őket és az edzőiket. A szakmai munka prioritása miatt az egyik legfontosabb az az, hogy megkezdjem az együttműködést a sportági szakvezetőkkel és a szövetségi kapitányokkal. Az bizonyos, hogy a szövetségi kapitányok reggelijét, ami egy kötetlen baráti, de ugyanakkor nagyon fontos része a kapcsolattartásnak és a kommunikációnak, kiváló ötletnek tartom, és mindenképpen folytatni szeretném! Köszönöm a bizalmat, a sportszakmai tudásom legjavával igyekszem megmutatni, hogy közösen, egy cél érdekében, csapatmunkában, minden lehetőséget megragadva és kihasználva, együtt elérhetjük a legnagyobb sikereket!” A Magyar Paralimpiai Bizottság új sportigazgatója február elsejével lép az MPB kötelékébe.
