Menüpontok

Interjú aktív sportolóinkkal

Major Endre: A versenyek hiánya jelentős hátrány számomra, de más sportolók is ugyan ebben a hajóban eveznek.

Ezúttal Major Endre Európa-bajnoki ezüstérmes kerekesszékes asztaliteniszezőnkkel beszélgettünk az elmúlt hónapok történéseiről. Paralimpikonunk az egészségügyi helyzet nyújtotta nehézségek ellenére pozitívan tekint előre és szemei előtt a tokiói cél lebeg.​

Hogyan sikerült átvészelned a tavaszi időszakot?
Nem változott meg az életem a vírus miatt, ugyan úgy tudtam  csarnokba járni. Rendelkezésemre állt edzéstársam, akivel már régóta együtt végzem a felkészülésemet. A versenyek elhalasztása nehezítette meg igazán a dolgomat. Nagyon körülményes úgy végezni a munkámat, hogy nincsenek megmérettetéseim. Nemzetközi ellenfelek ellen vívott párharcaim során mindig sikerül visszajelzést kapnom a jelenlegi formámról, amennyiben pedig szükséges, javítom a technikám hiányoságait. A versenyek hiánya jelentős hátrány számomra, de más sportolók is ugyan ebben a hajóban eveznek.

Nyáron, Alsóörsön edzőtáboroztatok a válogatottal. Milyen volt újra találkozni a többiekkel?
Kerekesszékes asztaliteniszezők korábban még nem utaztak az alsóörsi edzőtáborba, ezért mindenképpen egy új élménnyel gazdagodhattunk. A megszokott hétköznapokban én Szegeden végzem az edzéseimet, ahol egy ép fiúval tudok meccseket játszani. Nagy segítséget jelent számomra az ő munkája, de a mozgása eltér egy kerekesszékesétől. Ezért jók ezek az edzőtáborok, mert olyankor hasonló kategorizálással rendelkező sportolóval tudok tréningezni. Kevés kerekesszékes asztaliteniszező van Magyarországon, sérültségüktől függően más kategóriába vannak sorolva, de testhezállóbb ellenük játszani.

Nehéz előre látni a dolgokat, de mit tartogat számodra még ez az év?
Szoktam nézegetni a versenynaptárat. Sajnos nem igazán dúskálunk sporteseményekbe ebben az évben. Nem olyan régen lemondták az utolsó nemzetközi versenyemet is, amit novemberben rendeztek volna meg. Egyelőre készülök valamire, ami még nem tudjuk mi lesz. Alkalmazkodunk a helyzethez, és pozitívan közelítjük meg a mindennapokat.

Hogyan érintett téged a paralimpia elhalasztásának híre?
Nem tartozom a fiatal sportolók közé, ezért nem mondhatom, hogy jövőre még frissebben készülhetek erre az eseményre. Örültem volna, ha idén akadályok nélkül megrendezik a paralimpiát de nem így alakult. Ebből a helyzetből a lehető legjobbat próbáljuk kihozni. Más ütőket, új borításokat használok néha, és lehet ez majd előnyt nyújt nekem a jövőben.

Szeretnék gratulálni, mivel a ranglista alapján hivatalosan kvalifikáltál a tokiói paralimpiára. Ez adott némi pluszt erre a zűrzavaros időszakra?
Nagyjából két éve a legjobb öt között vagyok a ranglistán, ezért annyira nem érintett meglepetésként ez a hír. Az előző paralimpia előtt (Rio de Janeiro – 2016) volt inkább izgalmas a kvalifikációm. Magyar parasportolók közül én voltam az utolsó, aki megszerezte a kvótát Brazíliába. Ezúttal viszont nem bíztam a véletlenre a szereplésemet. Természetesen ez sokat jelentett nekem, hiszen ez az egy verseny van belátható időn belül. Nyilván ennek is kérdőjeles a megrendezése, de bizakodom a legjobbakban.

2020.09.17.


Pető Zsolt: A szemeim előtt egyedül a jövő áprilisi pótkvalifikációs verseny lebeg

Pető Zsolt ergométeres világ- és Európa-bajnok evezősünk gőzerővel készül a jövő évi paralimpiai pótkvalifikációs versenyére. Sportolónk a tavaszi időszakról,  céljairól, valamint egy igazán komoly bicikli túráról is mesélt nekünk. 

Hogyan vészelted át a koronavírusnak köszönhető pár hetet?
Egyetlen hétig állt le az edzésem, amikor a vízirendészet nem engedett evezni. Szerencsére ezt a problémát hamar sikerült kiküszöbölni és folytathattam a munkámat. Sajnos a vírus miatt konditerembe nem tudtam járni, ez nehezítette kissé a felkészülésemet. Májustól kezdődően folytathattam az edzéseimet az erősítő teremben. Eléggé jó helyzetben voltam, mert nem igazán zavarta meg a kialakult helyzet az tréningjeimet. Komolyabb probléma a versenyeink, amiket töröltek vagy halasztottak. Egyetlen közelgő esemény az októberi Európa-bajnokság.

Versenyek hiányában hogyan lehet folytatni a felkészülést?
A szemeim előtt egyedül a jövő áprilisi pótkvalifikációs verseny lebeg. Ott kell a legjobb formámat nyújtani, hogy kijuthassak Tokióba. Igaz, közelebb van az Európa-bajnokság időrendben, de az csak egy mérföldkő. Ilyen helyzetben a paralimpia a legnagyobb célja az embernek. Ettől függetlenül szeretnék jó eredményt elérni az Eb-n is.

Nem olyan régen rendezték az Evezős Országos Bajnokságot, milyen eredményt értél el?
Az elhalasztott versenyek miatt jobban tudtam készülni, fókuszálni saját magamra. További súlytól sikerült megszabadulnom, ennek köszönhetően a hétvégi országos bajnokságon új egyéni csúcsot állítottam be. Az addigi legjobb időmhöz képest majdnem 20 másodpercet tudtam javítani. Ezzel az eredménnyel pedig közel kerülhettek a paralimpiai kvótához. A pótkvalifikáción szereplő ellenfeleimnek kicsivel rosszabb időeredményük van, mint amit tudtam produkálni.

Jó volt újra versenyezni?
Hiányzott már nagyon, utoljára tavaly szeptemberben szállhattam vízre. Aztán hatalmas szünet, és csak az edzések maradtak. A versenyek mindig kizökkentenek a megszokott hétköznapokból. Rengeteg motivációt nyújt egy megmérettetés, hiszen akkor tudom miben kell még fejlődnöm. Ennek hiányában pedig úgy érzem, csökkent az elszántságom.

Kötelező, egyben kikerülhetetlen kérdésünk a Tokiói paralimpia elhalasztása. Mennyire érintett meg ennek a híre?
Számomra ez jól jött, plusz egy éven van felkészülni a pótkvalifikációs versenyre. Nem vagyok abban biztos, hogy sikerült volna jó eredményt elérnem idén. Ugrott volna a paralimpiai szereplésem, ha ebben az évben rendezték volna ezt a sporteseményt. Viszont most kaptam egy esélyt, ezzel pedig élni szeretnék!

Milyen célokkal indulnál a paralimpián?
Mindenképpen szeretnék pontszerző helyen végezni. Összesen 12 versenyző méreti meg tudását azon a versenyen. Nagyjából már lehet előre látni kik az ellenfeleim, és ezek alapján indulhat is az esélylatolgatás. Az összesített eredmények alapján a jelenlegi eredményem a tízedik, vagy kilencedik helyre lenne elég. Nekem a fő célom a legjobb nyolc közé jutás.

Az evezés mellett egy másik sportágát is aktívan űzöl.
Nyáron, amikor az időm engedi biciklire szoktam pattani. Sokat szeretek tekerni, ezzel formában tartom magamat. Idén elterveztem, hogy hosszabb távon szeretnék kerékpározni. Ekkor találtam meg a Passau – Bécs túrát, ami hihetetlenül csodás útvonalon megy keresztül a Duna mentén. Egy nemzetközi jótékonysági szervezethez csatlakoztam, majd ennek keretein belül tervezzük megtenni a Passau – Mosonmagyaróvár távot. A teljes támogatás fennmaradó összegéből pedig egy ergométeres verseny rendezési költségeit egészítik ki. A kiutazásban egy magyar taxisofőr fog segédkezni, aki a teljes fuvart a saját pénzéből állja. A szállásokkal is nagyjából szerencsénk van, mert négyből háromnál a jótékonysági szervezet egy-egy klubtagjánál szállhatunk meg ingyen. Szerencsére nagy hírverést kaptunk, az osztrákok már nagyon várnak minket, én is örülök neki. Kisebb kiegészítő edzésnek ez tökéletes lesz.

Fotó: Győri Atlétikai Club
2020.09.02.


Tarjányi István:Először azt hittem nehezen fog menni a visszaállás a vívóterembe, de megleptem magamat

Tarjányi Istvánnál fiatalon gerincvelő tumort diagnosztizáltak, aminek következtében kerekesszékbe került. Valamivel később, 2013-ban talált rá a vívásra, és azóta is aktívan úzi ezt a sportágat. Az elmúlt években nagyszerű nemzetközi eredményeket ért el, így komoly célkitűzésekkel készül Tokióra. 

Hogyan élted meg ezt a pár hetet, ami mögöttünk van?
Munka mellett annyira nem viselt meg az egészségügyi helyzet. Délelőtt dolgoztam, délután pedig otthon voltam és edzettem. Több sportoló társammal is beszélgettem, akiket jobban megviselt ez a kényszerleállás. Biztos más lett volna ezt az egészet átélni, ha nekem nincsen a vívás mellett munkám.

Milyen célokkal indultál neki ennek az évnek?
Reálisan igyekeztem megközelíteni a helyzetet. Az idei versenyeimet tekintve a minimum elvárásom a legjobb nyolc közé jutás volt, de a dobogós helyezés lett volna az igazi álmom. Aztán az egészségügyi helyzet közbe szólt, és eltörölték a kvalifikációs versenyeinket. Egyedül itthon, az egri vívó világkupán tudtam elindulni, ahol sikerült remekelnem. Nagyon örültem a bronzérmemnek, hatalmas lökést adott az idei szezonra. A 2019-es évet is így kezdtem, majd szintén jelentős eredményekkel fejeztem be, ezért pozitívan tekintettem a 2020-as naptári esztendőre is.

Otthon sikerült berendezkedned a felkészülés folytatásához?
Nehéz helyzetben voltam, mert a lakásom kicsi. A konyhát kellett átrendeznem, az étkezőasztalt eltoltam. Sikerült valamennyire megoldanom, szúrópárnáztam, vívóiskolát csináltam, maszkot tettem a széktámlájára és azt szúrtam, vágtam. Ezek mellett pedig az erőnléti edzéseimet is folyamatosan csináltam. Azonban nagyon nehéz úgy készülni, hogy nem tudod mikor lesz a következő versenyed. Több energia befektetéssel jár a munka, és csak ködösen lehet látni a célt.

Milyen volt a visszatérés a vívóterembe?
Szuper volt újra a csarnokban edzeni, hiszen otthon nem tudtam megfelelő körülmények között készülni. Először azt hittem nehezen fog menni a visszaállás a vívóterembe, de megleptem magamat. Szerencsére gyorsan alkalmazkodtam a korábban megszokott körülményekhez. Fokozatosan építettük fel a vívótermi edzéseimet, nem szabad rögtön fejest ugrani a mélyvízbe. A kényszerleállást követően arra kell figyelnie az embernek, hogy türelmes maradjon, ne sérüljön meg.

Van egy kikerülhetetlen kérdésünk, mennyire érintett meg a paralimpia elhalasztása?
A koronavírus kirobbanása előtt lezárták a kvalifikációt, mi pedig úgy számoltuk elegendő pontom van a kijutáshoz. Az örömöm azonban nem sokáig tartott, mivel az egészségügyi helyzet miatt újra lehet pontokat gyűjteni. Nagyon furcsa ez az egész, hiszen azt se tudjuk mikor lesz a következő versenyünk. Viszont így lehetőségem lesz a kard mellett párbajtőben is kijutnom a paralimpiára.

Ettől függetlenül igyekszel pozitívan előre tekinteni?
Ha úgy nézzük, van még plusz egy évem felkészülni a paralimpiára. A hiányosságaimat, a hibáimat addig bőven tudom korrigálni. Mindig lehet fejlődni, és én kifejezetten ezért dolgozom most is. Persze igyekszem pozitívan előre tekinteni, és nem törődni a nehezített körülményekkel.

2020.07.28.


Krajnyák Zsuzsanna: Pályafutásom alatt találkoztam számtalan akadállyal, de ez volt az eddigi legnagyobb

A tizenegyszeres paralimpiai érmes, világ- és Európa-bajnok Krajnyák Zsuzsanna elmondása szerint élete formájában van, és töretlenül készül Tokióra. Motivációjáról, felkészüléséről, valamint a XVI. Nyári Paralimpia elhalasztásáról beszélgettünk vele.

Milyen elképzelésekkel indultál neki ennek az évnek?
Minden versenyemre úgy indulok el, hogy a legfényesebb éremmel térek haza. Ez mindenkori célom, bárki is legyen az ellenfelem, az összes asszót meg akarom nyerni ellene. Természetesen a 2020-as évben Tokióra készültem leginkább, egyéniben valamint csapatban is az aranyérmért küzdöttünk volna. Főleg miután tavaly a világbajnokságon, női tőr csapatban történelmi sikert hajtottunk végre, és első helyen végeztünk. Ez az eredmény azóta rengeteg motivációval tölt el bennünket. De azt is tudni kell, hogy milyen kemény út vezet egy paralimpiáig. Már régen nem arról szól ez a sportág, hogy lemegyünk a terembe és „vívogatunk” fél órát. Komoly, profi szintre lépett a kerekesszékes vívás, amit világszerte rengetegen elismernek.

Mennyire volt nehéz átélni ezt a pár hetet, amit a koronavírusnak köszönhetünk?
A sportolók között régi bútornak számítok. Pályafutásom alatt találkoztam számtalan akadállyal, de ez volt az eddigi legnagyobb. Bizonytalanságban teltek a mindennapjaink, nem tudtuk mikor lesznek edzések, versenyek. A tetőpontja ennek az egésznek a paralimpia, és az olimpia elhalasztása volt. Azonban a figyelmem főleg a kislányom felé irányult, neki segítettem az online oktatásban. Pár hét alatt sikerült is beleszoknunk ebbe az új tanulási rendszerbe. Ezt követően pedig elkezdtem kialakítani az otthoni edzéseimet, amik főleg a formám megtartása miatt voltak fontosak.

Ha már szóba jött, hogyan tudtad megoldani az edzéseidet otthon?
Folyamatos egyeztetéseket végeztem a szakemberekkel, akik segítik a felkészülésemet. Szuper erőnléti edzőm, Tóth Ádám nagyban hozzájárult az otthoni munkavégzésemhez. A kerekesszékes vívást nem sikerült otthon jól megoldanom, így főleg az erősítések maradtak számomra. A formám fenntartásához szükség volt még Körősi Éva sport dietetikusom segítségére, aki a karantén alatt is étkezési tanácsokkal látott el. A legjelentősebb támogatást edzőm, Feczer Viktor nyújtotta nekem. Napi szinten beszéltem vele a kialakult helyzetről, és a felkészülésem folytatásáról.  

A bizonytalanság ellenére mennyire sikerült motiváltnak maradnod?
Nem olyan könnyű a jelenlegi helyzetünk, hiszen nem tudjuk mikor lesz a következő versenyünk. Kérdőjelek övezik még a felkészülésemet, és bizakodunk a jövő évi paralimpia megrendezésében. Ez távlati célnak tökéletes, ebből ki tudunk indulni. Sikerült visszatérni a vívótermi edzéseimhez, ami visszahozta a jókedvemet, valamint a motivációmat is.

Hogyan élted át a tokiói paralimpia elhalasztásának hírét? 
Óriási probléma volt számomra, hogy a cél egy másodperc alatt eltűnt. Az életem legjobb formájában vagyok, megfelelő háttérsegítséget kapok, és pillanatok alatt eltűnt az álmom. Legalább két hétbe telt mire feldolgoztam a paralimpia elhalasztásának hírét. Viszont muszáj elfogadni ezt a helyzetet, hiszen az egészségnél nincsen fontosabb. Dietetikusom, és erőnléti edzőm is próbálta pozitívan megközelíteni ezt az egészet. Azt mondták van még egy évem felkészülni, és így lesz kerek a történet. Reméljük az álmom majd megvalósulhat Tokióban.

Milyen volt visszatérni a megszokott edzéseidhez?
A Gerevich Sportcsarnokban folytattuk a felkészülésünket az ép vívókkal integrálva. Főleg átmozgató jellegű, könnyebb, lazább edzéseket csináltunk, hogy elkerüljük a sérüléseket. Lépésről lépésre csináltuk a feladatokat, nem szabad ilyen helyzetet követően kapkodni. Majd pár héttel később Tatára mentünk az edzőtáborba, ami hatalmas pluszt jelentett számomra. Úgy vártam már az utazás napját, mint ha életem legjobb nyaralására indulnék. Szuper, mert végre sikerült kiszakadnunk otthonról, egy új – de mégis régi, megszokott – környezetbe. Minden szegletét ismerjük Tatának, nagyon szeretnek minket ott, valamint mi is szeretjük azt a tábort. Ilyen körülmények között hatalmas öröm volt újrakezdeni a felkészülésünket.

2020.07.23.


Dani Gyöngyi: Nagyon vártam már ezt a paralimpiát, mivel azt követően terveztem abbahagyni a sportolói pályafutásomat.

Az ötödik paralimpiájára készül Dani Gyöngyi kerekesszékes vívónk. Fiatal korában, egy baleset következtében került kerekesszékbe, majd ezt követően számos sportágat kipróbált. Gyöngyi végül a vívás mellett tette le voksát, és immáron több, mint 20 éve a magyar válogatott oszlopos tagjaként ér el csodálatos sikereket. 

Milyen volt átélni ezt a pár hetet, ami mögöttünk van?
Kezdetben nagyon letörtem, hiszen még nem sikerült kvalifikációt szereznem Tokióra, a versenyeinket pedig törölték, majd megkaptam a megfelelő motivációt, és küzdök tovább a célomért. Ezen kívül hasznosan töltöttem otthon az időmet, együtt lehettem a családommal, foglalkoztam a kerttel, sütöttem és főztem. Jó volt ez a része ennek a pár hétnek, de hiányoztak a megszokott mindennapok, az edzések, valamint a csapattársak.

Hogyan tudtad megoldani otthon az edzéseket?
A Magyar Paralimpiai Bizottság és a Magyar Vívó Szövetség jóvoltából sikerült hazavinnem egy pástot. A garázsunkban összeállítottam a saját „vívótermemet”, az asszópartnerem pedig egy próbababa volt.  Ez nem volt olyan, mint ha egy csapattársammal gyakorolnánk, de legalább sikerült valamennyire formában tartanom magam. Segítségemre volt edzőm, valamint Tóth Ádám, erőnléti edző, akikkel napi szinten tartottam a kapcsolatot.

Nem régen visszatértetek a megszokott edzési formákhoz.
Nagyjából egy hónapja folytathattuk az eddig felépített munkát, de csupán csak heti két alkalommal mehettünk a terembe. Azonban ez sem tartott sokáig, mivel ebben az időszakban van a pihenőnk. Furcsa egy hosszabb, kényszerszünet után, egy újabb leállásba csöppeni.

Tatán edzőtáboroztatatok egy hetet, milyen volt?
Fájdalmas része mindig az, hogy hosszabb időre otthon kell hagyni a családodat, most ez nem így volt. Három hónapot követően remek volt kimozdulni, új környezetbe lenni, és másokkal is találkozni. Szeretem a családomat, de csak őket láttam heteken keresztül, kisebb felüdülés volt ez az edzőtábor. Egyik csapattársam szerint olyan volt Tatára készülni, mint ha Horvátországba mennénk.

Mennyire érintett meg a paralimpia elhalasztása?
Nagyon vártam már ezt a paralimpiát, mivel – és ez nem titok –azt követően terveztem abbahagyni a sportolói pályafutásomat. Sokat hezitáltam a folytatásról, végül azt a döntést hoztam, hogy az ötödik paralimpiámon való szereplés után szeretném befejezni a versenyzést. A csapattársaimtól is megkaptam a kellő megerősítést, szükségük van rám Tokióban. Nélkülük befejeztem volna a vívást, de ilyen csapatért megéri tovább küzdeni.

Tavaly a világbajnokságon történelmi sikert értetek el, ez motivál a továbbiakban?
A női tőr csapatnak szerintem most van az egyik legnagyobb esélye paralimpiát nyerni. Részese szeretnék lenni, küzdeni a sikerért, és győzelmet elérni a lányokkal.

2020.06.23.


Suba Róbert: Új támpontot kaptam ebben a bizonytalanságokkal övezett időszakban.

Suba Róbert,19 éves korában súlyos ejtőernyős balesetet szenvedett, aminek következtében deréktól lefele lebénult. A para kajak-kenu mellett tette le a voksát, és az elmúlt években remek eredményeket ért el; paralimpia- és világbajnok ezüstérmet, valamint Európa-bajnoki címet is nyert. Robival az elmúlt hetek történéseiről beszélgettünk. 

Hogyan élted meg ezt a pár hetet?
Folyamatosan készültem, egészen addig még világjárvánnyá nem nőtte ki magát a vírus. Bizonytalanság volt a legnehezebb ebben az időszakban, nem tudtuk hogyan lehet folytatni a felkészülést, és mikor lesznek versenyek. Paralimpia elhalasztásáig nagyon frusztrált volt a szituáció, hiszen hogyan készülne fel a világ legnagyobb versenyére ilyen helyzetben az ember. Azóta jobb lett, tudom egy év múlva lesz Tokióban a rangos megmérettetés, amire feltudom már építeni az edzéseimet. Az emberek egészsége a legfontosabb a világon.

A Magyar Kajak-Kenu Szövetség által szervezett edzőtáborban vehettél részt te is, amikor itthon korlátozások voltak.
Új támpontot kaptam ebben a bizonytalanságokkal övezett időszakban. Nem tudtam pontosan milyen edzőtábor lesz, mire is kell készülnöm, azonban remekül sikerült. Négy héten keresztül Szegeden edzettünk, biztosítva volt számunkra mindent feltétel. Két negatív koronavírus tesztet követően mehettünk csak be, aki nem rendelkezett ilyennel nem látogathatta az edzőtábort. Jó alapot biztosított számomra ez a letőség, sikerült tapasztalatot is nyernem a jövőre nézve, amit felhasználhatok a felkészülésemhez. Hálás vagyok, amiért a szövetség és a klubom is biztosította számunkra ezt az edzőtábor, ahol épek és parasportolók együtt tudtak készülni.

Az edzőtábort követően hogyan sikerült megoldani az felkészülésed?
Visszatértem a kiskörösi konditerembe, ahol az erőnléti és ergométeres gyakorlatokat végeztem az edzőm segítségével. Nyíltvízen is sikerült megoldani az edzéseimet, egy puszta közelében lévő 400 méteres tavon. Amikor pedig úgy hozta a helyzet, otthon csináltam meg az előre leírt feladat sorokat.

Elkezdődtek az enyhítések, lassan visszatérhetsz a megszokott hétköznapokhoz?
Sok változás nem fog érinteni engem, amint vége lett az edzőtábornak újra dolgozni kezdtem a munkahelyemen, a Kiskörösi Evangélikus Gimnáziumban. Hatalmas előny számomra, hogy hamarosan visszatérhetünk Szegedre, ahol versenypályán fogok edzeni.

Mennyire érintett meg a tokiói paralimpia elhalasztása?
Lehetőségként fogom fel, plusz egy évem van felkészülni a paralimpiára. Kihasználom ezt az időszakot, és igyekszem élni az előttem álló pár hónappal. Furcsa kizökkeni ebből a négy éves periódusból, amit megszokott az ember, de a megfelelő újra tervezéssel folytatódhat az munka.

Hogyan látod a jövőbeli esélyeidet a versenyeken?
Jelenleg nem igazán tudni hogyan lesznek a jövőben versenyeink. Kajak és kenu kvótával is rendelkezik már a Magyar Paralimpiai Csapat a paralimpiára, viszont válogató versenyen fog eldőlni, hogy ki mehet majd Tokióba. Erős ellenfelekkel nézek szembe; például Kiss Péterrel, aki roppant fiatal, de már tavaly világbajnoki címet ünnepelhetett. Megteszek mindent a kijutás érdekében.

Hogyan telnek a mindennapjaid az edzések mellett?
Magánéletemben történnek jelentős változások. Párommal babát várunk, jelenleg a 20. hétben van, mellette pedig az esküvőnket szervezzük. A vírus nem könnyíti meg a dolgunkat, sokkal körülményesebb a lebonyolítása, a helyzethez mérten szűkkörben kell megoldani mindent. Ettől függetlenül nagyon szeretem a mennyasszonyomat, és várom már a kisbabánk megszületését.  

2020.06.03.


Csonka András: Ez az egész fejben dől el, rögtön tudtam alkalmazkodni a helyzethez, és készülök tovább a tokiói paralimpiára.

Csonka András, paralimpikon asztaliteniszező, még a vírus kirobbanását megelőzően Spanyolországban paralimpiai kvalifikációs versenyen vett részt, ahol remek eredményeket ért el. Továbbra is magabiztosan készül a 2021-es tokiói paralimpiára. Eddigi felkészüléséről, és a jelenlegi helyzetről Andrissal beszélgettünk.

Te különösen odafigyelsz az egészségedre, mennyire voltak számodra nehezek az elmúlt hetek?
Hasznosan töltöttem az elmúlt időszakot, nem okozott különösebb nehézséget számomra ez a helyzet. Edzésterv alapján végeztem itthon erősítéseket és a mentáltréninget. Amikre eddig nem volt időm itthon azokat el tudtam végezni; könyvet olvastam, online tanfolyamra jelentkeztem.

A mi életünkben ilyen helyzettel még nem találkoztunk, hogyan lehet megoldani ebben az esetben az edzéseket?
Az erősítés része nem volt számomra új helyzet, mindig otthon szoktam elvégezni ezeket a feladatok. Az asztaliteniszezést itthon nem igazán lehetett megoldani, ebben nagy segítségemre volt a mentális tréning, melyet Dr. Lénárt Ágota sportpszichológus vezetett, papíron játszottam le néhány szettet, vagy pontot. Fejben kellett sok mindent végig gondolnom, ez hatalmas segítség volt szerintem a jövőre nézve.

Még a vírus kirobbanása előtt Costa Bravában voltál, paralimpiai kvalifikációs mérkőzésen, szuper eredményekkel tértél haza, mesélnél kicsit erről a versenyről?
Platja d'Aro csodálatos városában rendezték meg ezt a versenyt, ahol egyedüli magyar versenyzőként indultam el. Rengeteg nemzet jött erre az eseményre, mert értékes pontokat lehetett szerezni a paralimpiára. Egyéniben ezüstérmes, míg csapatban Csejtei Richárddal (Szlovákia) aranyérmet nyertünk. Ezekkel az eredményekkel sikerült nekem a ranglista 11. helyére feljutnom.

Mennyire érintett meg a paralimpia elhalasztása?
Ez az egész fejben dől el, rögtön tudtam alkalmazkodni a helyzethez, és készülök tovább a tokiói paralimpiára. Az április ranglista alapján kijutó helyen vagyok, viszont május végén a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság módosít a kvalifikációs rendszeren, most erre kell koncentrálnom, hogy én is ott lehessek 2021-ben. Costa Bravában elért eredményeim alapján tudjuk már mi az, ami működik, és azok alapján folytatjuk a felkészülést. A paralimpia nem egy sima verseny, szellemileg, valamint lelkileg is ott kell lenni a megfelelő pillanatban.

Mikor térhetsz vissza az asztalitenisz csarnokba?
Május 25-től folytatódhatnak az edzéseim teremben, természetesen az egészségügyi szabályok betartásával. A BVSC csarnokában fogok főleg készülni, illetve alkalmanként az ép asztalitenisz válogatott tagjaival együtt az Ormai László Asztalitenisz Csarnokban is lesznek tréningjeim. Az erőnléti edzéseket négy hetes ciklusokra bontva csináljuk Dr. Rácz Leventével, és ehhez igazítjuk a mentális tréninget Szalóki László és Benyák Andrással, így látjuk, mikor kell több relaxációs gyakorlatot beiktatni. A sportági felkészülést folyamatos terheléssel építjük fel hétről-hétre, ebben Vígh Zsolt, valamint Aranyosi Levente edzőim nyújtanak segítséget. Oda kell figyeli a sérülésekre is, ezeket a sportkórház teljesítmény diagnosztikai részlegén dolgozó Dr. Kovács Péterrel igyekszünk megelőzni.

Mivel sikerült otthon elütnöd az idődet a tanulás, és olvasás mellett?
Kiválasztottam több nemzetközi ellenfelemet, őket elemeztem. A korábbi meccseim felvételeit is előkerestem, megnéztem azokat. Persze lazítottam azért, sétálni mentem a házunkhoz közeli helyekre, illetve napoztam. Gyorsan eltelt ez az időszak, viszont minden sokkal nyugodtabbnak tűnt.

2020.05.26.


Hajmási Éva: Nehéz lett volna ilyen körülmények között megrendezni a paralimpiát, megnyugodtam, amikor hivatalosan elhalasztották

Hajmási Éva, kerekesszékes vívó, balesetét követően 2010-ben találkozott Beliczay Sándor vívóedzővel. Azóta lassan 10 év telt el, és közös munkájuknak meg lett az eredménye. Éva tőr fegyvernemben tavaly ezüstérmes lett, míg a női tőrcsapattal történelmet írtak, és aranyérmet nyertek. A jelenlegi körülményekről, és felkészüléséről beszéltünk vele.

Budapesten is enyhítettek a korlátozásokon, azonban a legfontosabb kérdéssel nyitnék: hogy vagy?

A körülmények ellenére jól vagyok, furcsa számomra ez a helyzet. Márciusban még Sao Pauloba utaztunk volna az utolsó kvalifikációs világkupára, de egy héttel az indulás előtt eltörölték. Reménykedtünk még az Európa-bajnokságon való részvételünkben, sajnos erre se kerülhet sor miután lemondták a megrendezését. Fel kellett dolgozni ezeket az információkat, azonban az emberek egészsége fontosabb.

A kerekesszékes vívás összetett sport, hogyan tudtad megoldani otthon az edzéseidet?
Nem volt egyszerű berendezkedni itthon, sikerült tőr, valamint kard fegyvernemben is elsajátítani az alapokat szúrópárna segítségével. Hiányzott az ellenfél, hiszen ebben az esetben nem volt ellenállás, de megfelelő felkészülési alapot adott.  Az erősítéseket helyeztem előtérbe, gumiszalagokkal, medicinlabdával, saját testsúlyos gyakorlatok elvégzésével, ebben segítségemre volt erőnléti edzőnk. Türelmesen közelítettük meg ezt a helyzetet, az idő nekem kedvez.

Hogyan látod a jövőbeli versenyeidet, felkészülésedet?
A munka nem vész el. Jelenleg mindenkinek ugyan annyi esélye van felkészülni a paralimpiára, ennek pedig én is örülök. Az elmúlt pár hét kiesett munkáját tudjuk majd megfelelően pótolni. Lassan 10 éve vívok, tovább folytatom a munkámat, pozitívan tekintek előre.

Mennyire érintett meg a paralimpia elhalasztása?
A halasztás előtt kilátástalan volt a helyzet, folyamatosan követtem a híreket, ami csak a vírus körüli információkat közölte. Nehéz lett volna ilyen körülmények között megrendezni a paralimpiát, megnyugodtam, amikor hivatalosan is 2021-re tolták. Az időpont más, a célunk változatlan, nem estem kétségbe emiatt. Komoly szabályok mellett már visszatérhettünk a vívóterembe, ezért szerencsére folytatni tudom megfelelőbb körülmények között a felkészülésemet.

Milyen volt visszatérni a terembe?
Egy vívó mindig visel kesztyűt, és maszkot, ezzel szoktunk viccelődni. Természetesen komolyan vesszük a szabályokat, amik elővannak írva, be is tartjuk azokat. Jelenleg kevesebb sportoló tartózkodhat a helyiségben, viszont ez is már valami. Elkezdtük az iskolázást, technikai feladatokat végzünk el, igyekszünk felépíteni újra a korábbi folyamatokat.

Hogyan sikerült elütnöd az idődet, amíg otthon voltál?
Miután nemrégen váltam le a családról, volt néhány tennivaló, amit elvégezhettem otthon. Szépítettem a teraszomat, jobban megismerkedtem a kertészkedéssel, sok időmet lekötötte, viszont nagyon hálás feladatnak tartom. A lakás csinosítása volt főleg a célom, de persze mellette vezettem a háztartást, főztem és takarítottam. A szabályokat betartva hazajártam hetente a családomhoz, nagymamámmal találkoztam, akinek a személye nagyon fontos számomra.

2020.05.21.


Adámi Zsanett: Jó döntésnek tartom, amit a nemzetközi szerveztek megfogalmaztak, viszont nagyon rosszul érintett engem a halasztás.

Adámi Zsanett rehabilitációs céllal kezdett el úszni még a Mozgásjavító Általános Iskolában folytatott tanulmányai alatt. Később felfedezték Zsani képességeit, aminek köszönhetően remek eredményeket ért el. Kemény küzdelem árán kijutott a Rio de Janeiroban (2016) megrendezésre kerülő paralimpiára, ahol 4. helyen végzett, jövőre pedig szeretné ezt a sikert újra megismételni. 

Megszokott kérdéssel nyitnék: hogy vagy?

A körülmények ellenére szerencsésnek mondhatom magam, hiszen az állásom megmaradt, mellette pedig Kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos felvételire készülök. A mindennapjaim sűrűek, de ezt szeretem, akkor jó, ha pörög az élet! Uszodába sajnos nem tudtam menni az elmúlt hetekben, nyilván érthető okok miatt, de talán lassan ezen a téren is lesz változás.

Hogyan sikerült az edzéseket otthon megoldanod?
Sérültségi kategóriámat tekintve a második legsúlyosabba tartozom (S2), ezért az én esetemben nem igazán jöhet szóba a szárazföldi edzés. Korábban voltak rá próbálkozások, viszont az nem igazán segítette a fejlődésemet, így elvetettük. Itthon azért csináltam hasizomgyakorlatot, és kisebb feladatokat, amiket megtudtam oldani. Az uszodába való visszatérésemre kicsit még várni kell, amíg a helyzet nem javul. Eddigi felkészüléseimet egy lakópark wellness részlegében található 25 méteres medencébe végeztem, és ott is tervezem majd folytatni, de egyelőre elővigyázatos vagyok.

Tavaly a londoni világbajnokságon 4. helyen zártál, ezek alapján kaptál egy képet a jövőbeli versenyeidről?
Az én ellenfeleim főleg Ázsiából szoktak jönni, ezért úgy számoltunk az idei Európa-bajnoksággal, hogy esélyes lehetek egy dobogós helyezésre. Ahogyan a legtöbb versenyünket, így ezt is törölték, azonban bízom benne, ha megrendezésre kerül, akkor sikerül teljesítenem az általam kitűzött célt. Igyekszem reálisan látni az esélyeimet, Tokióban a becsléseim, valamint a vb-n elért eredményem alapján az első hatba szeretnék kerülni.

Ha már szóba jött Tokió, mennyire érintett meg téged a paralimpia halasztásának híre?
Jó döntésnek tartom, amit a nemzetközi szerveztek megfogalmaztak, viszont nagyon rosszul érintett engem a halasztás. Nehéz volt feldolgozni, hogy az ember mindenét beleadja az edzésekbe, háttérbe helyezi a további dolgait, majd egyszer csak összetörik az álmait. Természetesen továbbra is célom a kijutás Tokióba, emellett pedig a korábban említett mesterszakos felvételire való készülés feledtette velem azt az űrt, amit a paralimpia halasztása hagyott maga után.

Ahogyan említetted bőven van dolgod ebben az időszakban is, mennyire vagy leterhelve?
Szeretem, ha van feladatom, és nincs megállás. Egy biztosító cégnél dolgozom, mellette pedig tanulok folyamatosan a felvételire, szeptemberben pedig elválik, mennyire leszek leterhelve a mindennapokban. Korábban is előfordult már, hogy tanultam, dolgoztam, és edzésekre jártam, ezért nem lesz új a helyzet számomra. 

Mivel sikerül elütnöd a szabadidődet?
Sorozatok nézésével tudok kikapcsolódni egy hosszabb nap után. Enyhítések bevezetését követően szeretnék elmenni egy jó teraszos helyre, ahol kávézhatok, illetve már nagyon várom, hogy találkozhassak barátaimmal személyesen. Nagyszüleim idősebbek, ezért március eleje óta nem találkozhattam velük, ami engem nagyon megvisel, de remélhetőleg őket is hamarosan újra láthatom

2020.05.19.


Pap Bianka: Az idő nekem dolgozik, hiszen még fiatal vagyok folyamatosan tudok fejlődni.

Pap Bianka egy sí balesett következtében sérült meg, nem akart összeforrni a sípcsontja. Az orvosok javaslatára kezdett el úszni, ahol fény derült tehetségére. Rátermettségét alátámasztja, hogy már 16 évesen kijutott a Rio de Janeiroban megrendezésre kerülő paralimpiára, ráadásul 100 méter háton ezüst, 200 méter vegyes úszásban pedig bronzérmet nyert. Felkészülése azóta is töretlen, motiváltan hajt álmai felé, és a jelenlegi vírusnak köszönhető nehézségek se gátolják meg lendületét. 

Az egyik legfontosabb kérdés: hogy vagy?
Jól vagyok szerencsére, ezt az időszakot otthon töltöttem a családommal. Az uszodán és a házamon kívül egyébként se szoktam nagyon máshova eljárni, ezért nem jelentett komolyabb problémát ez a helyzet nekem. Talán egyedül az hiányzott, hogy eljárjak bevásárolni, amit korábban napi rendszerességgel tettem meg.

Év elején Törökországban edzőtáboroztatok, erről mesélnél kicsit?
Remekül mentek az edzések, szuper volt a hangulat, nem is igazán szerettünk volna hazajönni. Sokkal jobb időket tudtam produkálni, mint korábban. Előfordult, hogy megközelítettem a legjobb versenyidőmet. Az edzőtábor végéhez közeledve kezdett el komolyodni az egészségügyi helyzet, majd miután hazaértünk csupán csak 1 napot edzettünk, és bevezették a korlátozásokat.

Hogyan sikerült megoldanod otthon az edzéseidet?
Törökország után nem mentem rögtön szüleimhez haza, megvártam még koronavírus tesztem eredményét, ami negatív lett. A családomnál otthon szerencsére van egy beépített medence, megpróbáltam folytatni a felkészülést a 11 fokos medencében. Az erőnléti edzéseket is sikerült megoldanom, az sem maradt el. Három hét otthoni munkát követően térhettünk vissza az uszodába, folytatni az eddigi munkát.

Milyen volt újra az uszoda vízébe ugrani?
Felszabadító érzés volt, ez a mi közegünk. Sajnos a vízérzékelésemet, és az állóképességemet nem sikerült teljesen fenntartanom, viszont hamar sikerült visszaszoknom ebbe a környezetbe. Nagyjából azon a szinten vagyok, mint edzőtáborban, pedig azt gondoltuk rosszabb formába leszek. 

Nem kerülhetjük ki ezt a kérdést sem: hogyan érintett a paralimpia elhalasztásának híre?
Az elején szomorú, és csalódott voltam. Hamar rájöttem az idő nekem dolgozik, hiszen még fiatal vagyok, folyamatosan tudok fejlődni. Hiába maradtak el a versenyeim tudom, ami késik, nem múlik. A motivációval továbbra sincsen baj, vezetem a világranglistát, jók az időeredményeim, ráadásul tudom, csak jobb lehetek.

Az otthon töltött szabadidőben mivel sikerült elütnöd az idődet?
Olyan dolgokat csinálhattam, amikre máskor nincs időm. Takarítottam, festettem, átrendeztem a garázst, valamint a konyhában is sütöttem vagy főztem. A pesti lakásomba mindig is szerettem volna elrendezni a teraszomat, most erre volt időm. Iskolában most töltöttem az utolsó évemet, ezért a vizsgáimra készültem fel, akadt bőven dolgom így.  Szellemileg feltöltődtem, amire egyébként nem volt lehetőségem sokszor az edzések, és versenyek miatt. Számomra ez az időszak is pozitívan zárult, és tovább készülök.

2020.05.15.

Következő események