A párizsi paralimpián 39 magyar sportoló képviselte nemzeti színeinket, 13 sportág 68 versenyszámában. A magyar paralimpikonok összesen 15 medállal – öt arannyal, hat ezüsttel és négy bronzzal - térnek haza: sikerült megismételni a tokiói bravúrt! A résztvevő 168 ország között a 26. helyen végeztünk a nemzetek versenyében. A Magyar Paralimpiai Csapat sportolói összesen tizenöt érmet szereztek a XVII. Paralimpiai Játékokon:
Aranyérem:
Ezüstérem:
Bronzérem:
Ezen kívül négy 4., kilenc 5., két 6., nyolc 7., hét 8., kilenc 9., négy 10., három 11., három 13., két 14., egy 21., egy 22., két 23. és egy 30. helyet szerzett a magyar csapat. (A helyezettek részletes névsora a közleményünk végén olvasható). Az elmúlt három évben tovább erősödött a Magyar Paralimpiai Csapat: mind létszámban, mind a sportágak számában bővültünk, hiszen 10 helyett immár 13 sportágban voltunk jelen, és a legutóbbi 38 után most 39 sportolónk szerzett indulási jogot a játékokra. A tokiói Magyar Paralimpiai Csapat volt a hazai parasport aranycsapata, most pedig itt van a „Paralimpiai Aranycsapat Plusz”!
A megszerzett 15 medállal tartani tudtuk a tokiói kimagasló eredményt, és több sportágban tudtunk jelentősen előre lépni:
Asztaliteniszben a tokiói két dobogós helyezés után most három éremmel tér haza a magyar csapat, miután Major Endre, Pálos Péter és Szvitacs Alexa is bronzérmet szerzett. Arlóy Zsófia szoros csatában maradt le az éremről;
A tokiói egy aranyérem után most három medálnak is örülhetnek atlétáink: Ekler Luca nemcsak megvédte paralimpiai bajnoki címét távolugrásban, de új Európa-csúccsal másodikként ért célba 400 méteren. Luterán Petra paralimpiai újoncként ezüstérmet szerzett távolugrásban, és 400 méteren is csak egy hajszállal maradt le a dobogóról.
A magyar triatlonsport a paralimpiák történetének legfényesebb sikerét ünnepelhette Párizsban, hiszen a riói és tokiói kilencedik pozíciók után Mocsári Bence kemény csatában az ötödik helyet szerezte meg. A kerékpáros szakaszban az élen állt, amikor egy kanyarban elesett, de ezután is vissza tudott jönni a versenybe.
Hét medállal ismét az úszócsapat szállította a legtöbb magyar érmet a játékokon. Három éve nem volt a paralimpián „duplázónk”, most Konkoly Zsófia 200 vegyesen és 400 gyorson is nyerni tudott. 100 pillangón is szoros csatában maradt alul a korábban az épek között versenyző amerikai ellenfelével szemben. Pap Bianka fantasztikus úszással védte meg paralimpiai bajnoki címét 100 méter háton, és a 200 vegyesen megszerzett ezüst-, valamint a 400 gyorson megszerzett bronzérmével teljessé tette az éremkollekcióját. Illés Fanni szintén parádés úszást mutatott be, és lett egy hajszállal (4 századdal lemaradva) ezüstérmes. A többi úszó – Adámi-Rózsa Zsanett, Iván Bence, Hotz Csengeés Száraz Evelin – sem szégyenkezhet, hiszen valamennyien döntőket úsztak, Csenge ráadásul paralimpiai újoncként rögtön kettőt.
Hosszú idő után ismét volt paralovasunk, judosunk és bocciásunk a játékokon.
Az eskütételi ünnepségen így fogalmaztunk: „68 számban indulunk, 68 aranyéremért megyünk!”
Örömmel és büszkeséggel tölt el bennüket, hogy paralimpikonjaink ebben a szellemben küzdöttek minden versenyhelyszínen, a La Défense uszodától a Vaires-sur-Marne-i kajak-kenu centrumig, a Stade de France stadiontól a Chateauroux-i lőtérig. Öt aranyérmet ténylegesen paralimpikonjaink nyakába akasztottak, és voltak versenyek, ahol csak kicsi választott el bennünket az éremszerzéstől.
Ekler Luca, Kiss Péter Pál, Konkoly Zsófia és Pap Bianka a magyar parasport legendái közé emelkedtek, miután már második paralimpiájukon szólt nekik a Himnusz. Krajnyák Zsuzsannát a legnagyobbak között kell említenünk: Párizsban megszerezte a tizenharmadik(!) paralimpiai érmét, ezzel nemzetközi szinten is az egyik legsikeresebb sportolónk lett.
Ha a jövőbe tekintünk, bizakodásra ad okot a francia fővárosban bemutatkozó, rendkívül tehetséges tíz paralimpiai újoncunk is:
Boldizsár Dalma, Kiss Tibor és Molnár Nikoletta kajak-kenuban, dr. Fonyódi Ildikó lovaglásban, Hotz Csenge úszásban, Luterán Petra atlétikában, Mocsári Bence triatlonban, Nagy Vivien és Szabó Alexandra bocciában, Rescsik Csaba sportlövészetben mutatkozott be nagyszerű teljesítménnyel. Közülük hatan olyan fiatalok, akik a magyar parasport következő sikergenerációjának is a tagjai lesznek.
A magyar csapat összesítésben 26. helyen végzett a nemzetek éremtáblázatán, 168 ország között, amelyek közül 85 legalább egy érmet szerzett, (Tokióban még csak 77 ország szerzett érmet). Kilenc európai van előttünk, Közép-Európából csak a lengyelek és a svájciak, szomszédaink közül csak az ukránok. Mögöttünk van az összes skandináv, az összes balti, az összes balkáni, Algériát kivéve az összes afrikai, Brazíliát, Kolumbiát és Kubát kivéve az összes közép- és dél-amerikai nemzet. Az ázsiai nagyhatalmak, Észak-Amerika és Nyugat-Európa egyelőre nagy távolságban van. Érdemes megjegyezni, hogy bár Oroszország és Fehéroroszország a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság döntése értelmében csak egyéni, „neutrális” sportolókkal vehetett részt a játékokon, így is 25 aranyat hódítottak el.
A 4400 paralimpikon a játékok ideje alatt szavazhatott a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság Sportolói Bizottságának hat tagjára, amely pozícióra magyar részről Ekler Lucát jelöltük. Luca a hatodik helyen végzett a szavazáson, és végül csak a speciális szabályok miatt (egy sportágból legfeljebb ketten juthatnak be) nem került be a testületbe.
A Magyar Paralimpiai Csapat köszönetét fejezi ki Franciaországnak: a szervezők, a sportvezetők, az önkéntesek és a polgárok egyaránt megható szeretettel fogadtak bennünket!
Köszönettel tartozunk Magyarország köztársasági elnökének, dr. Sulyok Tamásnak, feleségének, Zsuzsa asszonynak, a magyar kormány három államtitkárának – dr. Schmidt Ádám sportért felelős államtitkárnak, Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkárnak és dr. Kósa Ádám fogyatékosságügyi államtitkárnak – valamint Schmidt Gábor sportigazgatásért és fejlesztésért felelős helyettes államtitkárnak és Prof. Dr. Sterbenz Tamás rektornak, hogy velünk voltak!
Köszönetünket fejezzük ki a Magyar Paralimpiai Bizottság minden munkatársának, akik az elmúlt paralimpiai ciklusban a magyar parasportot szolgálták!
Köszönünk mindent a támogatóinknak is: a hazai sport- és politikai vezetésnek, a közéletnek, a településeknek, a médiának, a sportvezetőknek, sportszervezeteknek, sportszakembereknek, a gazdasági szereplőknek, a civil szervezeteknek, a családoknak, a barátoknak és a szurkolóknak:
„Együtt erősebben, mint valaha!”
A párizsi érmes magyar paralimpikonok.
A XVI. Paralimpiai Játékok házigázdája Japán fővárosra, Tokió volt. A világ egyik legnagyobb sporteseményének időpontját egy évvel későbbre kellett halasztani a világjárvány kirobbanása miatt. Ezáltal a paralimpia új időpontjának 2021. augusztus 24 - szeptember 5. jelölték ki. A történelemben korábban hasonlóra nem volt még példa, először fordult elő, hogy a nyári játékokat (paralimpia, olimpia egyaránt) új időpontra kellett ütemezni. A japán metropolisz 1964-et követően lehetett ismét házigazdája a nyári paralimpiának, ahol 540 versenyszámban 22 sportág legjobbjai mérték össze tudásukat. Az eddig megszokott sportok felhozatala is átalakult, a vitorlázás, és a 7 fős csapatból álló látássérült labdarúgás helyére, a tollaslabda, valamint a taekwondo került be a programba.
A Magyar Paralimpiai Csapat minden idők második legsikeresebb szereplésén van túl. A 37 versenyzőből és 1 guide-ból álló küldöttség az éremtáblázat 17. helyen - 16 medállal: 7 arany, 5 ezüst, és 4 bronz - végzett a tokiói rangos sporteseményen.
A tokiói érmes magyar paralimpikonok.
A Magyar Paralimpiai Csapat 18 érmet nyert a XV. Nyári Paralimpiai Játékokon Rio de Janeiroban, ezzel a 162 résztvevő ország 83 érmes országa közül a 47. helyen zárt az éremtáblázaton. Korábban még dél-amerikai ország nem rendezett olimpiát és paralimpiát a történelem során..jpg)
A magyar csapat az előzetes várakozást (8-10 érem) messze felülmúlva 14 éremmel (2 arany, 6 ezüst, 6 bronz) tért haza a londoni paralimpiáról. Megvédte Pekingben szerzett címét Sors Tamás, aki ismét legyőzhetetlen volt 100 m pillangón, és ő lett ismét a csapat legeredményesebb magyar versenyzője is egy-egy arany-, ezüst- és bronzéremmel. A másik aranyérmet a pályafutása első paralimpiáján szereplő asztaliteniszező, Pálos Péter szerezte. Sors Tamáshoz hasonlóan szintén három dobogós helyezéssel zárt Krajnyák Zsuzsanna, aki párbajtőr egyéniben és csapatban a második, tőr egyéniben a harmadik helyen végzett. Londonban 166 országból 4294 sportoló mérte össze tudását, 251 világ- és 451 paralimpiai csúcs született. A versenyeket több mint 2,7 millióan látták a helyszíneken, ez a szám több mint kétszerese a korábbi rekordnak (1,3 millió), ami négy éve Pekingben született. A közvetítési jogokat birtokló Channel 4 televíziós csatorna napi 15 órában élőben számolt be a versenyekről. A szigetország 22 városában 47 kivetítő előtt naponta mintegy 500 ezren követték nyomon az eseményeket.
A pekingi paralimpián 33 magyar sportoló vett részt, akik egy arany- és öt bronzéremmel tértek haza a játékokról. A legeredményesebb magyar sportoló Sors Tamás volt, aki amellett, hogy világcsúccsal győzött 100 m pillangón, még két bronzérmet is szerzett. Sporttörténelmi bravúrt hajtott végre Szekeres Pál, aki a tőrözők között végzett a harmadik helyen. Ő az első és eddigi egyetlen sportoló a világon, aki olimpián és paralimpián is érmet tudott szerezni. A kínai fővárosban 148 országból több mint 4200 sportoló mérte össze tudását, mindkét szám rekord a játékok történetében. A versenyzők között 1431 érmet osztottak szét, összesen 76 ország sportolói értek el dobogós helyezést. Soha annyi szurkoló nem követte nyomon a helyszínen az eseményeket, mint Pekingben. A Nemzeti Stadionban (Madárfészek) nemcsak a nyitó- és záróünnepségen volt telt ház (92 ezer néző), hanem az atlétikai versenyeken is, de minden sportág versenyei az elsőtől az utolsó napig telt ház előtt zajlottak. A kínai televízióban két csatorna egész nap csak a paralimpia eseményeiről számolt be.
A négy évvel korábbi, sydneyi paralimpiához képest öt éremmel szereztek kevesebbet a magyar sportolók. Görögországban 38-an képviselték a magyar színeket, és egy arany-, nyolc ezüst- illetve tíz bronzéremmel zárták a játékokat. Az egyetlen első helyet a pécsiek kiváló úszója, Pásztory Dóra szerezte, aki 200 m vegyesúszást nyerte világcsúccsal, ezen kívül szerzett két ezüstérmet. Világcsúcsot döntött 200 m vegyesen Kovács Ervin is, aki ennek ellenére ezüstérmes lett. Kovács az előfutamból a legjobb eredménnyel, világrekorddal került a fináléba, ám ott kínai legyőzője tovább javított a világcsúcson, Kovács a második helyet szerezte meg. Szávai Csaba erőemelésben a plusz 100 kg-osok között eredetileg negyedik lett, ám az előtte végzett iráni emelőről utólag kiderült, hogy doppingolt, ezért eredményét törölték. Szávai érmét Budapestre küldte a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság. Az athéni játékok záróünnepsége egy tragikus kimenetelű görögországi buszbaleset miatt – amelyben hét gyermek veszítette életét – az eredetileg tervezett két óra helyett, alig egy órás volt, és elmaradt a zenés fesztivál, illetve a tűzijáték is. Athénban összesen 304 világ- és 448 paralimpiai csúcs született. Ez volt az első alkalom, hogy a paralimpikonok az olimpikonokkal azonos jutalmazásban részesültek.
A “Milleneumi” XXVII nyári olimpiai játékok helyszínein, 2000.10.18-29. között került megrendezésre a XI. Paralimpiai játékok. A négyévenként megrendezendő viadalon Sydneyben 121 ország 3900 versenyzője 18 sportágban mérte össze erejét. A résztvevők egybehangzó véleménye alapján az eddigi legjobban megszervezett játékokat rendezték az ausztrálok.
A magyar csapatot 55 sportoló és 29 kísérő, összesen 84 fővel, 9 sportágban (atlétika, asztalitenisz, cselgáncs, csörgőlabda, erőemelés, tenisz, úszás, ülőröplabda, vívás,) képviselte a versenyeken. A magyar küldöttségben a paralimpiák során, először fordult elő, hogy minden sportágban edzőt, sőt némelyikben edzőket is delegáltak. Először történt meg, hogy a MR (magyar rádió) és az MTV (magyar televízió) napi rendszerességgel adta helyszíni tudósításait a versenyekről. A magyar parasportolók először tudhatták meg már a kiutazás és a versenyek előtt, hogy az 1-3. helyezések megszerzése esetén milyen pénzjutalomban részesülhetnek.
A sydneyi paralimpián részt vevő magyar versenyzők:
Asztalitenisz; Bereczki Zsolt, Berecki Dezső, László János.
Atlétika: Frigur Mónika, Németh Sarolta, Varga Margit, Ponyori Sándor, Dorogi Tamás, Orsós Zsolt, Orsós Mária, Pazinczár Attila.
Cselgáncs: Vincze Gábor, Bíró Norbert.
Csörgőlabda: Orsós Sándor, Szabó Endre András, Bélafi Szilárd, Hajba Szabolcs, Orsós Zsolt, Bálint András.
Erőemelés: Szávai Csaba, Puxler Józsefné.
Kerekesszékes tenisz: Farkas László, Prohászka Csaba
Úszás: Sánta Krisztián, Pásztory Dóra, Vereczkei Zsolt, Majer Gábor, Szedő Tibor, Rácz János, Becsey János, Engelhardt Katalin, Zámbó Diána, Kovács Ervin, Ráczkó Gitta, Bérczi Zsófia.
Ülőröplabda: Makarovszki Sándor, Kovács László, Gál János, Kekecs Miklós, Mányák Attila, Lőcsei Sándor, Domokos András, Szigedi László,Peres János, Striczer József, Szabó LÁszló, Szécsényi Lajos.
Kerekesszékes vívás: Pálfi Judit, Szekeres Pál, Krajnyák Zsuzsanna, Hevesi Mónika, Bolyos István, Döme István, Harmath János, Lukács András.
A magyar csapat 4 arany, 5 ezüst és 14 bronzérmet szerzett és összesen 160 paralimpiai pontot gyűjtött, ami a nemzetek rangsorában a 32 helyre sorolta hazánkat.
A magyar csapat aranyérmesei: Pásztory Dóra 200 m vegyes úszás, Vereczkei Zsolt 50 m hátúszás, Sánta Krisztián 100 m hátúszás, a 4×50 m férfi vegyes váltó (Majer Gábor, Rácz János, Szedő Tibor, Sánta Krisztián).
Forrás: Nádas Pál-Paralimpiai Történetek
A centenáriumi olimpia helyszínein 115 ország 3500 sportolója küzdött a tizedik paralimpia érmeiért. Hazánkat 45 sportoló és 18 kísérő képviselte 8 sportágban: asztalitenisz, atlétika, úszás, erőemelés, tenisz, vívás, ülőröplabda, csörgőlabda. Az IPC döntése értelmében először a paralimpiai játékok történetében az értelmi fogyatékos sportolók is versenylehetőséget kaptak.
E játékokon először fordult elő, hogy különböző versenyhelyszínekre a belépőjegyekért pénzt kértek.
A magyar csapat 5 arany, 2 ezüst, 3 bronzérmet szerzett, és összesen 92 olimpiai pontot gyűjtött, ami a nemzetek rangsorában a 29. helyre sorolta hazánkat.
A magyar csapat aranyérmesei: Szekeres Pál 2 (törvívás, kardvívás),
Vereczkey Zsolt (50 m hátúszás), Sasváriné Paulik Ilona (asztalitenisz) és a 4x50m-es női vegyesváltó (Zámbó Diana, Ráczkó Gitta, Járomi Mónika, Engelhardt Katalin).
Az addigi paralimpiák történetének legnépesebb mezőnye, 82 nemzet képviseltette magát. Az olimpiai faluban és az olimpia létesítményeiben rendezték meg a játékokat. Az olimpiai szervezőbizottság bonyolította le a paralimpiát is. A nyitó és záróprogram és az egyes sportesemények nagy közönségsikert arattak. A magyar csapatot 42 versenyző és 10 kísérő képviselte. Becsey János úszó két, míg Szekeres Pál vívó és Vereczkei Zsolt egy-egy aranyérmet harcoltak ki. A magyar csapat 4 arany, 3 ezüst és 4 bronzérem megszerzésével a nemzetek rangsorában a 25. helyre került.
A mozgáskorlátozott sportolókat tömörítő különböző nemzetközi szövetségek 1982-ben létrehozták a Mozgáskorlátozottak Sportszövetségének Nemzetközi Koordináló Bizottságát, az ICC-t. Ezért a nyolcadik paralimpia volt az első, amire egyetlen nemzetközi testület felügyelt.
Mindent kétséget kizáróan a szöuli paralimpia volt a legambiciózusabb az addigi játékok történetében. Külön paralimpiai faluban helyezték el a paralimpiára érkező 62 küldöttség több, mint 3200 sportolóját és az 1000 segítőt. A szöuli Olimpiai Szervező Bizottság beleegyezett, hogy néhány olimpiai helyszínt és segítő közreműködőt átenged a paralimpia számára. Az emlékezetes megnyitó és záró ünnepségen az akkori dél-koreai elnök, Roh Tae-Woo elnökölt. Mindkét ünnepélyes eseményen az olimpia programját mutatták be.
Hazánkat 48 fős küldöttség képviselte Szöulban. A 35 sportoló közül aranyérmet nyerni sajnos senkinek sem sikerült, így 5 ezüst és 7 bronzérem megszerzésével a nemzetek nem hivatalos rangsorában Magyarország a 40. helyre került.
A New York-i játékokat az amerikai elnök, Ronald Reagan nyitotta meg. A játékokon 1800 sportoló vett rész. A paralimpiai játékok történetében először a paralimpiai fáklyát az olimpiai lángról, a XXIII. Los Angeles-i Olimpia lángjáról gyújtották meg. Így a két esemény szimbolikusan is összekapcsolódott.
A magyar sportolókat a New York-i játékokon 42 fős küldöttség (31 sportoló) képviselte. Sportolóink átütő sikert arattak a 13 arany, 11 ezüst, 5 bronzérem megszerzésével. Jeszenszky Attila és Dukai Géza úszók három-három egyéni elsőséget, Hoffmann Judit, Dr. Tóth András és Stettner Ferenc úszók valamint Szabó Tibor és Oláh József atléták, illetve a 4×50 m-es úszó versenyváltó (Tory György, Stettner Ferenc, Pálinkás László, Jeszenszky Attila ) állhatott a dobogó legfelső fokára. A nem hivatalos nemzetek közötti rangsorban Magyarországot a 15. helyen rangsorolták.
Mind ez idáig a legsikeresebb paralimpiai szereplést a mozgás- és látássérült magyar sportolóknak az 1984. évi New York-i Fáklya Játékok hozták.
Köszönjük a fotót Kovács Győző paralimpikonnak, aki 12 évig (1984-1996) a Magyar Mozgássérült Asztalitenisz Válogatott versenyzője volt, 4 paralimpián képviselte hazánkat.
A Szovjetúnió nem rendezte meg a hatodik paralimpiát, így az a hollandiai Arnheimben került megrendezésre 42. küldöttség 2500 sportolója részvételével. A versenyeken először indulhattak a központi idegrendszer sérültjei is. A játékokat hivatalosan Margaret hercegnő nyitotta meg.
Magyarország az 1976-os torontói játékok politikai tiltakozásáért, és bojkottja miatt, illetve mert az 1976.és 1980. közötti négy év alatt, egyetlen nemzetközi sport szervezethez sem kérte -ehhez akkor vagy politikai szándék vagy az akkori sporthivatal OTSH, pénzügyi döntésére lett volna szükség- a felvételét.
Így Magyarország nem kapott meghívást Arnheimbe az 1980-as para-játékokra.
E politikai döntés nagyon sok magyar mozgás és látássérült sportolót fosztott meg a világ legmagasabb színvonalú sporteseményétől.
Az első paralimpia, melyen a paraplégiás sportolók mellett látássérült és amputált versenyzők is részt vettek. A XXI. Olimpiai Játékok szervező bizottsága nem tudta felajánlani az olimpiát megrendező Montreal létesítményeit, ezért az ötödik paralimpiát Torontóban rendezték meg Ontario állam kormányának támogatásával.
A torontói játékokon 42 küldöttség 1600 sportolót nevezett, a tolószékes versenyeken 150 paralimpiai rekord dőlt meg, és 103 világrekord született. A játékok sima lebonyolítását 3500 önkéntes közreműködése segítette.
Magyarország először küldött hivatalosan sportolókat a paralimpiai játékokra. A küldöttség, 12 sportoló és 3 kísérő személyzet a megnyitó ünnepséget követő harmadik versenynap után kénytelen elhagyni a játékok színterét, mert politikai okok miatt a Magyar Népköztársaság kormányának döntése alapján – Dél-Afrika sportolóinak jelenléte miatt (feketék-fehérek közös csapatban) extra államköltségen hazautaztatják versenyzőinket. A három versenynap során Tauber Zoltán asztaliteniszező aranyérmet, Oláh József atléta bronzérmet szerzett. A rendezők az addig elért magyar eredményeket törölte a hivatalos protokollból.
Az 1976-os eredmények és érmek hivatalos rehabilitációja Nádas Pál közreműködésének köszönhetően 2016-ban történt meg. A riói paralimpiára induló Magyar Paralimpiai Csapat hivatalos eskütételi ünnepségén köszöntötték az 1976-os csapatot, Szabó Tünde sportért felelős államtitkár, Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke és Nádas Pál adták át az elismeréseket Tauber Zoltánnak és Oláh József özvegyének.
A negyedik paralimpiai játékokra a németországi Heidelberg városában került sor. A játékokra 44 küldöttség ezer tolószékes sportolót nevezett. A paralimpiát a német elnök, Gustav Heineman nyitotta meg a heidelbergi egyetemi stadionban 50.000 néző jelenlétében. A magyar csapatot négy sportoló: Dr.Fejes András, Szabó Sándor, Szoboszlai Sándor és Víg Klára képviselte, magánszervezésben vettek részt a játékokon. Fejes András asztaliteniszező és atléta, aki kerekesszékes kocsiversenyen harmadik helyezést ért el, és egyben megszerezte Magyarország első paralimpiai érmét.
Az 1968. évi paralimpia 
színhelye Mexikó City lett volna, a XIX. Olimpiai Játékok rendező városa, de adminisztrációs problémák miatt ez nem valósulhatott meg. A játékokat Tel Avivban rendezték meg. A harmadik paralimpián 29 küldöttség 750 gerincsérült versenyzője vett részt. A megnyitó ünnepséget a jeruzsálemi egyetemi stadionban több, mint 25.000 néző kísérte figyelemmel.
A második paralimpiai játékokat 1964-ben rendezték Tokióban. A játékokon 22 küldöttség 390 sportolója vett részt. Hét sportágban rendeztek versenyeket: íjászatban, atlétikában, kosárlabdában, snookerben, úszásban, asztaliteniszben, és súlyemelésben. A paralimpiát a japán királyi család támogatta. A játékokat nagyon gondosan megtervezték, és első alkalommal építettek paralimpiai falut. Ez volt az első paralimpia, ahol megjelent a zászló, poszterek és elhangzott a himnusz.1964-ben alakult meg a Mozgássérültek Nemzetközi Sportszövetsége (ISOD) is, Sir Ludwig Guttmann elnökletével. Ez a szervezet hozta létre a látássérültekre és az amputáltakra, majd később a központi idegrendszer sérültjeire vonatkozó versenyszabályokat.
Az első paralimpiai játékokat 1960-ban rendezték meg Rómában. Antonio Maglio, az Ostiaban lévő Gerincsérültek Központjának (INAIL) igazgatója javasolta, hogy abban az évben a Stoke Mandeville Nemzetközi Játékokra az olasz fővárosban, Rómában kerüljön sor a XVII. Olimpiai Játékokkal egyidőben. Az első paralimpián 23 küldöttség 400 tolószékes sportolója vett részt. Az olasz kormány és az INAIL teljes támogatását élvezte a paralimpia. A „Mozgássérültek Olimpiájának” – akkoriban ezt az elnevezést használták – XXIII. János pápa adott külön jelentőséget, aki audiencián fogadta a résztvevőket. Egy későbbi alkalommal, mikor a pápa fogadta Sir Ludwig Guttmannt, a modern olimpiai játékok megalapítójához hasonlította őt, és ezt mondotta: „Ön a mozgássérültek Coubertinje.”
