Illés Fanni még nem foglalkozott az úszással, mikor apukája megjósolta, hogy négy évvel később már paralimpián vesz majd részt. Így, 12 éves korában Fanni megkapta első úszódresszét és nekivágott a hosszú útnak.
Édesapja meglepetésére, és örömére nem ő volt az egyetlen, aki kvalifikált a pekingi paralimpiára 2008-ban. Mindössze 16 éves volt ekkor, ezzel pedig a Magyar Paralimpiai Csapat legfiatalabb tagjaként utazhatott Kínába. Később, Fanninak sikerült kijutnia a londoni, riói paralimpiára és kvótásként készülhet a soron következő tokiói paralimpiára is. Sikereinek palettáját tovább díszítik a világ,- és Európa-bajnoki aranyérmei.
„Apukám poénja valósággá vált, amikor 2008-ban kvalifikáltam Pekingbe” – meséli Fanni. „Nagyon izgatott lettem, ahogy megkaptam az első úszódresszem, és elkezdtem tanulni úszni. Most, 16 évvel később pedig, epekedve várom a negyedik paralimpiai szereplésem.”
Példaképként, nagykövetként és motivációs előadóként tudja, milyen pozitív hatással volt rá a parasport. Hasonló helyzetben lévő embereknek szeretné bemutatni a sportolás nyújtotta lehetőségeket, előnyöket.
Amióta aktívan foglalkozik az úszással, számos lehetőség nyílt előtte. Fanni alsó lábszárak nélkül, összenőtt ujjakkal született.
„Az úszás jelent számomra mindent.” – mondja a paralimpikon. „Segített elfogadni önmagam. Hiszek abban, hogy hasonló élethelyzetben lévő embereket tudok támogatni, ezáltal képesek lesznek elfogadni magukat, amihez teljesen le kell vetkőzniük a gátlásaikat.”
„Céljaim elérésével saját magam hőse lehetek, a sportoló nő, aki nagyszerű dolgokat ért el. Az önbizalmam folyamatosan épült. Egy idő után, az emberek már nem szánakoztak, hanem elismerték a sikereimet.” – meséli Fanni.
A londoni arany
Eddigi pályafutása legbüszkébb pillanata az volt, amikor aranyérmet nyert 100 méter mellúszás SB4 kategóriájában, a 2019-es Allianz Paraúszó Világbajnokságon.
„Leírhatatlan érzés. Az addigi évek kemény munkája célba ért. 2012-ben a paralimpián, Londonban megsemmisültem ebben a medencében, de hét évvel később aranyérmet nyerhettem, ugyanott. A kemény munka mindig megtérül, nincs az a nehéz helyzet, amiből ne lehetne kijönni győztesként.” – idézi fel emlékeit a világbajnok paraúszó.
Mivel a világjárvány miatt elhalasztották paralimpiát, így Fanni meg tudta műtteteni a vállát.
„Úgy gondolom a halasztás jó lehetőség a további fejlődésre. Célom, hogy a legjobb formámban legyek, a legjobb időmet ússzam meg, amivel érmet nyerhetek.” – osztotta meg gondolatait a tokiói paralimpiára készülő sportoló.
Fanni szeretné megszerezni első paralimpiai érmét. A negyedik szereplést követően pedig reménykedik abban, hogy egy napon, Magyarországon is megrendezhetik a világ legnagyobb fogyatékossport eseményét.
„A parasportolók lassan ismertté válnak az országomban, de még sok a tennivaló. Ha Magyarországon rendeznének paralimpiát, vagy világbajnokságot, akkor nagyobb figyelmet kapnának a médiában.”
Egy ilyen esemény segítené a sport más előnyeire való felhívást is.
„Az úszás mentálisan és fizikálisan is formában tart. Lehetőségem van különböző országokba utazni, ahol új embereket ismerhetek meg, és új tapasztalatokat szerezhetek. Egy életünk van, amit maximálisan ki kell használni. Csak a fejünkben léteznek akadályok, ezeket le kell küzdeni.” – emelte ki Fanni – „Engedd el magad, próbálj ki új dolgokat.”
Az úszás felfedezése
Budapesttől 200 kilométerre található Rezi, ahol Fanni felnőtt. Itt édesapjával Tihamérral, édesanyjával Erzsébettel, és húgával Rékával élt együtt. Az alsó lábszárak nélkül született gyermekük meglepte a szülőket, de mindig szerették és támogatták őt.
„Ők adják a legtöbb motivációt.” – emelte ki Fanni a családjával kapcsolatban – „Folyamatosan buzdítanak arra, hogy leküzdjem az akadályokat.”
Fanni gyermekként megtanulta hogyan kell felmászni a lépcsőn, és hogyan élje minden napját aktívan. Az iskolában műlábakkal járt, de alig bírta kivárni, hogy hazaérjen és levehesse azokat.
Ép tanárai és iskolatársai mindig támogatták és soha nem éreztették vele, hogy bármiben is különbözne.
„Teljesen hétköznapi életem volt.” – osztotta meg a Vasas SC sportolója.
Tizenként éves korában kezdett el érdeklődni a paraúszás iránt, miután a TV-ben látta. Szüleitől megkapta első úszódresszét, majd edzésekre kezdett járni testévérével, Rékával a közeli uszodába.
Közzétette: Magyar Paralimpiai Csapat – 2020. szeptember 24., csütörtök
Az év sportolója
Szabó Álmossal, aki megannyi kiemelkedő paraúszót edz, többek között a paralimpiai ezüst-, és bronzérmes Pap Biankát, 2013 óta dolgoznak együtt
„Családom és Álmos nagyon izgatott a tokiói paralimpiával kapcsolatban. Ők a legnagyobb rajongóim” – meséli Fanni.
A Duna Arénában végzett edzések mellett, a 28 éves sportoló gyerekeket mentorál az Arany Pillangó Alapítványon keresztül, amit szülei 2006-ban hoztak létre, hogy tudjanak Fanninak támogatást szerezni az úszás finanszírozásház és eszközvásárláshoz.
„Az elmúlt két évben a beérkezett adományokat fiatal paraúszók támogatására ajánlom fel. Többségük, 15 év körüli tehetséges parasportoló, és a jövő nagy csillagai lehetnek.”
Szeret példát mutatni a csapattársainak. „Mindig igyekszem a legjobb formámat mutatni nekik.”
Előző évben Fannit választották az év női sportolójának a Glamour magazin, Woman of the Year 2020 gáláján.
A pandémia előtti időszakban számos alkalommal tartott motivációs beszédeket, ahol saját életéről, tapasztalatairól mesélt.
„Élvezem, ha másokat inspirálhatok. Ha csak egy embernek is hatással vagyok az életére, akkor már boldog vagyok.”
Forrás: paralympic.org
