Menüpontok

Harminc éve Atlantában – tíz magyar paralimpiai érem története

Harminc évvel ezelőtt, 1996 augusztusában Atlanta nemcsak az olimpiai, hanem a paralimpiai mozgalom központjává is vált. A X. Paralimpiai Játékokon a magyar sportolók öt arany-, két ezüst- és három bronzérmet szereztek. A tíz magyar érem mögött több olyan teljesítmény is állt, amely később sporttörténeti jelentőségűvé vált. Szekeres Pál két számban győzött, Vereczkei Zsolt megvédte paralimpiai bajnoki címét, Sasváriné Paulik Ilona felért pályafutása csúcsára, a női úszóváltó pedig a játékok utolsó versenynapján lett paralimpiai bajnok.

Az 1996-os atlantai olimpiai játékok különleges évfordulóra esett, hiszen éppen száz év telt el az első újkori, 1896-os athéni olimpia óta, ezért az eseményt centenáriumi, vagyis százéves jubileumi olimpiaként is emlegették. Néhány héttel később, augusztus 16–25. között Atlanta a X. Nyári Paralimpiai Játékoknak is otthont adott. A Nemzetközi Paralimpiai Bizottság adatai szerint 104 ország 3252 sportolója vett részt az eseményen, akik 19 sportág 519 versenyszámában mérték össze tudásukat. A kilenc versenynap során 269 világcsúcs született.

Atlanta fontos állomást jelentett a paralimpiai mozgalom fejlődésében is. Ez volt az első paralimpia, amely világméretű vállalati támogatói programot tudott kialakítani, az Egyesült Államokban pedig első alkalommal televíziós közvetítést is kapott az esemény. A versenyeket összesen közel 390 ezer néző követte figyelemmel a helyszínen. Emellett nagyon fontos előrelépés volt az, hogy itt kaptak először versenylehetőséget értelmi fogyatékossággal élő sportolók is.

A magyar küldöttség nyolc sportágban: asztaliteniszben, atlétikában, csörgőlabdában, erőemelésben, kerekesszékes teniszben, kerekesszékes vívásban, úszásban és ülőröplabdában volt érdekelt.

A magyar csapat öt atlantai aranyérméből kettő Szekeres Pál nevéhez fűződik, aki Atlantába már címvédőként. Szekeres Pál az 1988-as szöuli olimpián a magyar férfi tőrcsapat tagjaként bronzérmet szerzett, majd egy közlekedési balesetet követően kerekesszékes vívóként folytatta sportpályafutását. Barcelonában 1992-ben tőr egyéniben megnyerte első paralimpiai bajnoki címét, Atlantában pedig már két fegyvernemben sem talált legyőzőre: tőrben és kardban is érte szólt a magyar himnusz.

A háromszoros paralimpiai bajnokunk pályafutása különleges helyet foglal el az egyetemes sport történetében is. Ő az első és máig is egyetlen sportoló, aki olimpiai és paralimpiai játékokon is érmet szerzett.

Atlanta egyben a magyar kerekesszékes vívás egyik első nagy közös sikere is volt. Pálfi Judit női tőrben ezüstérmet nyert, mégpedig úgy, hogy az atlantai játékok voltak pályafutása első igazán jelentős nemzetközi versenyei. Eredetileg csak Szekeres Pálnak volt kvótája, ő végül szabadkártyával kapott lehetőséget az indulásra. Az elődöntőt megnyerte, a fináléban pedig másodikként zárt. A három megszerzett éremmel Magyarország a kerekesszékes vívás éremtáblázatának harmadik helyén végzett Atlantában.

A magyar érmek több mint fele ugyanakkor az uszodában született. Vereczkei Zsolt mindössze tizenkilenc évesen már második paralimpiáján szerepelt. Barcelonában 1992-ben, tizenöt évesen győzött az S5-ös kategória 50 méteres hátúszásában, négy évvel később pedig Atlantában megvédte címét.

Akkor még nem lehetett sejteni, hogy ezzel egy különleges sorozat közepén jár. Vereczkei 2000-ben, Sydney-ben harmadszor is megnyerte ugyanazt a számot, majd Athénban, Pekingben, Londonban és Rióban is egyaránt bronzérmes lett. Hét paralimpián összesen hét érmet szerzett ugyanabban a versenyszámban.

A magyar úszócsapat másik aranyérme a női 4×50 méteres vegyesváltóhoz kötődött. Engelhardt Katalin, Járomi Mónika, Ráczkó Gitta és Zámbó Diána az S1–6-os kategóriában győzött, méghozzá a paralimpia utolsó versenynapjának utolsó úszószámában.

A négyes tagjai közül többen egyéniben is dobogóra álltak. Járomi Mónika 50 méter pillangón ezüstérmet szerzett, Engelhardt Katalin ugyanebben a számban, valamint 200 méter vegyesen lett harmadik, Ráczkó Gitta pedig 100 méter mellen nyert bronzérmet.

A váltó tagjai közül többen hosszú paralimpiai pályafutást futottak be. Engelhardt Katalin és Ráczkó Gitta egyaránt hét paralimpián képviselte Magyarországot, Ráczkó pedig húsz évvel Atlanta után, a 2016-os riói nyitóünnepségen már a Magyar Paralimpiai Csapat zászlóvivőjeként vonult be a stadionba.

A magyar csapat ötödik paralimpiai bajnoki címét Sasváriné Paulik Ilona szerezte asztaliteniszben. Sasváriné Paulik Ilona Barcelonában már két érmet szerzett, egyéniben bronz-, csapatban Pusztafiné Kovács Judittal ezüstérmes lett.

Négy évvel később Atlantában, a kerekesszékes versenyzők 3-as kategóriájának egyéni küzdelmében viszont már nem talált legyőzőre, és paralimpiai bajnok lett. Az ő pályafutása viszont tragikusan rövidre zárult, az atlantai paralimpia után sajnos megbetegedett, és 1999-ben, 45 évesen hunyt el. Emlékét a magyar parasport azóta is őrzi. A Magyar Posta 2006-ban bélyeget adott ki tiszteletére, Budapesten emlékversenyt rendeznek a nevével, Kondoroson pedig sportcsarnokot neveztek el róla.

A magyar csapat tíz éremmel, köztük öt paralimpiai bajnoki címmel zárta az atlantai játékokat, és a nemzetek éremtáblázatán a 29. helyen végzett.

Harminc év távlatából Atlanta nemcsak a megszerzett érmek miatt fontos fejezete a hazai paralimpiai sport történetének. Több, már Barcelonában eredményes sportoló itt erősítette meg helyét a világ élvonalában. Szekeres Pál két aranyérme, Vereczkei Zsolt címvédése, Sasváriné Paulik Ilona pályafutásának legnagyobb sikere és a női úszóváltó győzelme három évtizeddel később is az atlantai játékok meghatározó magyar pillanatai.

Az atlantai Magyar Paralimpiai Csapat tagjai::