Repült a tízkilós „vasaló” – egy nap a paraatléták edzőtáborában

Tatára utaztak a paraatléták, ahol alapozó edzőtábor vette kezdetét. A tizennyolc magyar paraatléta november 3-án kezdte meg a kéthetes felkészülést a következő versenyszezonra. A hét eleji eső és hideg után novemberi napsütés fogadott bennünket, a pályán pedig már a februári Grand Prix-sorozatról és a nyári világbajnokságról beszéltek.

Ősz vége felé járunk. A versenyszezonnak vége, ám a méltán híres tatai edzőtáborban, ahol az elmúlt évtizedek alatt magyar sportikonok tucatjai fordultak meg, nem állt meg az élet. A helyszínen tartózkodók a hét eleji rosszidő miatt ugyan néhány napra az edzőtermek foglyává váltak, később azonban már kint, a szabadban folytatták a munkát, miután szikrázó napsütés köszöntött rájuk.

A versenyzők, akik november 2-13. között kéthetes alapozó edzőtáborban vesznek részt, kiváltképp örültek, hiszen a négy fal között aligha akad lehetőség a dobószámok gyakorlására, és a hosszútávfutás is meglehetősen nehézkes.

A dobókörnél látogatásunkkor épp a nemzetközi porondot is megjárt Tiba Kristóf kerekesszékes paraatléta gyakorol, munkáját az 1990-es magyar atlétikai bajnokság bronzérmes diszkoszvetője, Kerekes László felügyeli.

– Naponta két edzést tartunk, s amíg világos és meleg van, itt kint, a szabadban dolgozunk – mondja az egykori klasszis.

Tiba Kristóf mellett Bessenyey Zoltán, vagy ahogy sportberkeken belül szólítják, „Bézé”, hazánk talán legderűsebb paraatlétája trenírozza magát, az ő arcán azonban kevésbé látszik az elégedettség.

– A kilóssal elég gyengécskén megy – panaszkodik a diszkoszvető, ám Kulmann Krisztina, aki nemcsak az edzője, hanem az édesanyja is egyben, gyorsan megnyugtat mindenkit: még van idejük, a jövő júniusban esedékes taskenti világbajnokság idejére „gatyába rázódik” az egykori autóversenyző, aki egy baleset következtében kényszerült kerekesszékbe.

A pálya másik végén egy igazi izomkolosszust látunk, aki úgy hajigálja a tízkilós, régi szenesvasalóra hasonlító súlyt, mint ahogy más a papírrepülőt szokta útjára ereszteni. A 15 fokos hőmérséklet ellenére trikóban tréningező fiatalember nem más, mint Szőllősi István enyhe értelmi sérültséggel élő súlylökőnk, aki szemmel láthatóan remek formában van.

– Nehéz időszakon vagyunk túl, Pisti térd- és könyökgyulladással szenvedett a közelmúltban, de szerencsére most már jól van. Ennek ellenére nem szeretném túlterhelni, ezért a mostanit amolyan „basic”, prevenciós melónak szánjuk – fogalmaz Magyari Zoltán, a paralimpiai ötödik helyezett atléta edzője. Hozzáteszi, gondolatban már a parasportok globális központjában, Dubajban vannak, ahol február 2. és 5. között kerül sor a Grand Prix-sorozat első állomására, a kiemelt fontosságú kvalifikációs Fazza-versenyre, s a tervük egyértelműen az, hogy megcsípjék a dobogó valamelyik fokát.

Az utolsó dobások után, déltájt kiürül a versenypálya: a sportolók a kantinban pótolják az elvesztett energiát. Az ebéd végén elfogy a jól megérdemelt lekváros tekercs is, aztán mindenki elvonul csendespihenőre. Két edzés között jól esik a nyugalom: egy időre elhallgatnak a futókör mellől érkező vezényszavak, a szárítókötélre pedig felkerül az átizzadt sportfeleszerelés, hogy a délután folyamán aztán ismét rendelkezésre álljon.

A tatai edzőtáborban szinte lehetetlen úgy megfordulni, hogy az ember ne fusson össze hírességekkel. Ott jártunkkor összetalálkozunk igazi nagyágyúkkal is, mint amilyenek a Biacsi-ikrek, Ilona és Bernadett, valamint a parafutók másik klasszisa, Ekler Luca, aki akár a csapat kabalája is lehetne, a kétszeres paralimpiai bajnok, hatszoros világ- és háromszoros Európa-bajnok, világcsúcstartó paraatléta jelenléte ugyanis húzóerőnek számít a többiek számára.

– Az őszi edzőtábor már hagyományosnak mondható a paraatlétikában, amelyre a lehető legtöbb versenyzőt meghívjuk. Az edzések mellett lehetőség nyílik az edzőtábor nyújtotta szolgáltatások használatára, amelyek a regenerációt segítik, de jó alkalom megismerkedni egymással, motivációt és hasznos tanácsokat szerezni a paralimpikonoktól – összegzi tapasztalatait Urr Anita, a Magyar Atlétikai Szövetség para szakágának szövetségi kapitánya, aki maga is több napot töltött az atléták körében. A sportvezető hozzáteszi, a mostani táborba a paralimpikonok mellett az ország több pontjáról érkeztek a hazai versenyrendszerben már sikereket elérő sportolók, és a dobó, ugró, futó szakágak versenyzői mellett az újonnan csatlakozó „kerekesszékes futók” is aktív programot tudtak lebonyolítani. A főtitkár szerint a versenyzők mellett köszönet illeti az edzőket is, akik szakszerűen, odaadóan dolgoznak a hétköznapokban is a paraatlétákkal.