Hajmási Éva, kerekesszékes vívó, balesetét követően 2010-ben találkozott Beliczay Sándor vívóedzővel. Azóta lassan 10 év telt el, és közös munkájuknak meg lett az eredménye. Éva tőr fegyvernemben tavaly ezüstérmes lett, míg a női tőrcsapattal történelmet írtak, és aranyérmet nyertek. A jelenlegi körülményekről, és felkészüléséről beszéltünk vele.
Budapesten is enyhítettek a korlátozásokon, azonban a legfontosabb kérdéssel nyitnék: hogy vagy?
A körülmények ellenére jól vagyok, furcsa számomra ez a helyzet. Márciusban még Sao Pauloba utaztunk volna az utolsó kvalifikációs világkupára, de egy héttel az indulás előtt eltörölték. Reménykedtünk még az Európa-bajnokságon való részvételünkben, sajnos erre se kerülhet sor miután lemondták a megrendezését. Fel kellett dolgozni ezeket az információkat, azonban az emberek egészsége fontosabb.
A kerekesszékes vívás összetett sport, hogyan tudtad megoldani otthon az edzéseidet?
Nem volt egyszerű berendezkedni itthon, sikerült tőr, valamint kard fegyvernemben is elsajátítani az alapokat szúrópárna segítségével. Hiányzott az ellenfél, hiszen ebben az esetben nem volt ellenállás, de megfelelő felkészülési alapot adott. Az erősítéseket helyeztem előtérbe, gumiszalagokkal, medicinlabdával, saját testsúlyos gyakorlatok elvégzésével, ebben segítségemre volt erőnléti edzőnk. Türelmesen közelítettük meg ezt a helyzetet, az idő nekem kedvez.
Hogyan látod a jövőbeli versenyeidet, felkészülésedet?
A munka nem vész el. Jelenleg mindenkinek ugyan annyi esélye van felkészülni a paralimpiára, ennek pedig én is örülök. Az elmúlt pár hét kiesett munkáját tudjuk majd megfelelően pótolni. Lassan 10 éve vívok, tovább folytatom a munkámat, pozitívan tekintek előre.
Mennyire érintett meg a paralimpia elhalasztása?
A halasztás előtt kilátástalan volt a helyzet, folyamatosan követtem a híreket, ami csak a vírus körüli információkat közölte. Nehéz lett volna ilyen körülmények között megrendezni a paralimpiát, megnyugodtam, amikor hivatalosan is 2021-re tolták. Az időpont más, a célunk változatlan, nem estem kétségbe emiatt. Komoly szabályok mellett már visszatérhettünk a vívóterembe, ezért szerencsére folytatni tudom megfelelőbb körülmények között a felkészülésemet.
Milyen volt visszatérni a terembe?
Egy vívó mindig visel kesztyűt, és maszkot, ezzel szoktunk viccelődni. Természetesen komolyan vesszük a szabályokat, amik elővannak írva, be is tartjuk azokat. Jelenleg kevesebb sportoló tartózkodhat a helyiségben, viszont ez is már valami. Elkezdtük az iskolázást, technikai feladatokat végzünk el, igyekszünk felépíteni újra a korábbi folyamatokat.
Hogyan sikerült elütnöd az idődet, amíg otthon voltál?
Miután nemrégen váltam le a családról, volt néhány tennivaló, amit elvégezhettem otthon. Szépítettem a teraszomat, jobban megismerkedtem a kertészkedéssel, sok időmet lekötötte, viszont nagyon hálás feladatnak tartom. A lakás csinosítása volt főleg a célom, de persze mellette vezettem a háztartást, főztem és takarítottam. A szabályokat betartva hazajártam hetente a családomhoz, nagymamámmal találkoztam, akinek a személye nagyon fontos számomra.
