Az én történetem: Jeszenszky Attila paralimpiai bajnok

Jeszenszky Attila sportolói pályafutása elején az ép úszókkal edzett, versenyzett, ám sérültsége ezt sokáig nem engedte neki. Már fiatalon kijutott élete legelső paralimpiájára, ahol négy aranyérmet tudott nyerni hatalmas akarat erejének köszönhetően. A címvédésre azonban nem kerülhetett sor egy komoly sportdiplomáciai kudarc miatt, ennek következtében pedig lemondott a versenysportról.

Hogyan fűződött össze az életed a paraúszással?
52 évvel ezelőtt, súlyos csípőficammal születtem, amit már három hónapos koromban megműtöttek. Három éves koromban szintén egy beavatkozást hajtottak rajtam végre, és az orvosok azt javasolták a szüleimnek kezdjek el rehabilitációs jelleggel úszni vagy kerékpározni. Édesapám akkoriban futballbíró volt nagyon sokáig, ezért focizni szeretett volna látni engem és a testvéremet, de ez érthető okok miatt nem jöhetett létre. Ezért végezte el a Testnevelés Főiskolán az úszóedzői szakot és lett az én trénerem, éveken keresztül.

Így indult el a te sportolói pályafutásod?
A rehabilitációs úszást hamar felváltotta a versenyszerű úszás. 15 éves koromig az épekkel együtt versenyeztem és végeztem a mindennapi edzéseket. Egy évben, az akkori magyar úszó válogatott tagjaként Darnyi Tamás, Szilágyi Zoltán, Szabó Józseffel készültem. A betegségem azonban nem engedte ezt sokáig, nem tudtam tartani a tempót. A 80’ évek elején kezdett éledezni Magyarországon a parasport miliője, és hamarosan átnyergeltem a paraúszókhoz.

Ekkora csöppentél bele a parasport világba?
Kedvenc történetem ezzel kapcsolatban az első versenyem, Egerben. Amikor beléptem az uszodába és megláttam azt a sok sérült sportolót, én teljesen megrettentem. Addig én ép versenyzőkkel készültem, nem értettem miért kell ellenük kiállnom. Abban a tudatban éltem egészen az első versenyemig, hogy én is teljesen egészséges vagyok, ezért nincs ott keresni valóm.  Szerencsére nem mentem el onnan, én is medencébe ugrottam, ezáltal megpecsételődött a sorsom. Megismertem a mozgássérültek között rengeteg életvidám, küzdeni akaró, motivált társamat, akikkel onnantól kezdve szívesen töltöttem az időmet edzőtáborokban, felkészüléseken, versenyeken.

Akkoriban más volt felkészülni egy versenyre?
Öt éves koromtól fogva úsztam, mindennap küzdöttem keményen. Válogatottba sokszor megesett, hogy egy nap leúsztam 20-25 kilométert. Nekem hatalmas előnyöm volt, már korán elkezdtem sportolni, még sok parasporttársam csak a világjátékokat megelőző pár évben került a versenysport közelébe.  Napjainkba a parasportban is uralkodik a profizmus, különféle edzéstechnikák, sokat változott a világ, a mi időnkben ez szinte csak hobbinak számított.

Hazai körülményekhez képest milyen volt New Yorkban (1984) versenyezni?
Ekkor az Olimpiát Los Angelasbe tartották meg, de a Szovjet Unió és a tagországai bojkottálták az eseményt. Kérdéses volt a parasportolók szereplése New York-ban, azonba végül kijuthattunk. Magyarországon ebben az időszakban még javában kommunizmus volt, USA-ban ennek a szöges ellentétjét láttuk. Egy egyetem területén zajlottak a Paralimpiai Játékok, amit akkor Fáklya Világjátékoknak is neveztek. Minden körülmény adott volt számunkra. A megnyitón tiszteletét tette az akkori Egyesült Államok miniszterelnöke, Ronald Reagan. Egyik ámulatból estünk a másikba, fantasztikus élmény volt.

Ráadásul ekkor szerepeltél először Paralimpián, négy aranyérmet sikerült nyerned.
Az egész magyar delegáció remekül szerepelt. Azóta se volt olyan sikeres paralimpiája Magyarországnak, és ezt bármiféle nagyképűség nélkül mondom. Akkor 13 aranyérmet nyertünk összesen, ez pedig szuper szereplésnek számított. Három aranyérmem az akaraterőmnek volt köszönhető, a negyedik váltóban szerzett arany, a csapat győzni akarásának

Mi történt Söulban (1988) a paralimpián?
Rengeteg világversenyt nyertem, világcsúcsokat tartottam, és ennek a remek szereplésnek is tudom be azt, ami akkor történt. Világversenyek előtt megszokták állapítani a sportolók sérültségi fokát, kategóriáját, ez most sem volt másképpen. Engem svéd orvosok vizsgáltak meg, majd hosszas tanakodás után azt mondták nekem nincsen semmi bajom. Később fényderült az igazságra, az én versenyszámaimban mindig volt egy svéd vetélytársam, akit egyébként mindig megvertem, de nagy csatákat vívtunk. Láss csodát, mindent megnyert a srác, miután én nem indulhattam el a paralimpián. Az úszó időeredményeim alapján a címvédés meg lehetett volna.

Ennek hatására döntöttél a sportolói pályafutásod befejezéséről?
Úgy éreztem ez sem olyan, mint régen. Megjelent a politika a sportba, elbuktattak egy nagyon fontos versenyen, ezért nem akartam folytatni. Nem hagytam fel az úszással mai napig se, de a versenyzői pályafutásomról lemondtam akkor.

Mivel kezdtél foglalkozni?
Gyógyszerészként kezdtem dolgozni Battonyán, majd később Szabadkígyóson patika vezetőként folytattam a munkámat. Magánéletem is folyamatosan alakult, megházasodtam, négy fiunk született, Gyulára költöztünk, ahol azóta is élünk. További két gyógyszertárral bővítettünk a vállalkotzásainkat és mai napig ezek irányításával foglalkozom. 

Mennyire követed figyelemmel a magyar paraúszókat?
Eseményeket szoktunk találkozni, sajnos napi kapcsolatot nem tartok mindenkivel. Természetesen igyekszem tanácsokkal ellátni a felkészülésüket. Hajdanán édesapám is komolyan kivette a részét edzéstervekkel a paraúszók felkészítésében, így mondhatni az egész családomat meghatározta ez sportág.