A tizenegyszeres paralimpiai érmes, világ- és Európa-bajnok Krajnyák Zsuzsanna elmondása szerint élete formájában van, és töretlenül készül Tokióra. Motivációjáról, felkészüléséről, valamint a XVI. Nyári Paralimpia elhalasztásáról beszélgettünk vele.
Milyen elképzelésekkel indultál neki ennek az évnek?
Minden versenyemre úgy indulok el, hogy a legfényesebb éremmel térek haza. Ez mindenkori célom, bárki is legyen az ellenfelem, az összes asszót meg akarom nyerni ellene. Természetesen a 2020-as évben Tokióra készültem leginkább, egyéniben valamint csapatban is az aranyérmért küzdöttünk volna. Főleg miután tavaly a világbajnokságon, női tőr csapatban történelmi sikert hajtottunk végre, és első helyen végeztünk. Ez az eredmény azóta rengeteg motivációval tölt el bennünket. De azt is tudni kell, hogy milyen kemény út vezet egy paralimpiáig. Már régen nem arról szól ez a sportág, hogy lemegyünk a terembe és „vívogatunk” fél órát. Komoly, profi szintre lépett a kerekesszékes vívás, amit világszerte rengetegen elismernek.
Mennyire volt nehéz átélni ezt a pár hetet, amit a koronavírusnak köszönhetünk?
A sportolók között régi bútornak számítok. Pályafutásom alatt találkoztam számtalan akadállyal, de ez volt az eddigi legnagyobb. Bizonytalanságban teltek a mindennapjaink, nem tudtuk mikor lesznek edzések, versenyek. A tetőpontja ennek az egésznek a paralimpia, és az olimpia elhalasztása volt. Azonban a figyelmem főleg a kislányom felé irányult, neki segítettem az online oktatásban. Pár hét alatt sikerült is beleszoknunk ebbe az új tanulási rendszerbe. Ezt követően pedig elkezdtem kialakítani az otthoni edzéseimet, amik főleg a formám megtartása miatt voltak fontosak.
Ha már szóba jött, hogyan tudtad megoldani az edzéseidet otthon?
Folyamatos egyeztetéseket végeztem a szakemberekkel, akik segítik a felkészülésemet. Szuper erőnléti edzőm, Tóth Ádám nagyban hozzájárult az otthoni munkavégzésemhez. A kerekesszékes vívást nem sikerült otthon jól megoldanom, így főleg az erősítések maradtak számomra. A formám fenntartásához szükség volt még Körősi Éva sport dietetikusom segítségére, aki a karantén alatt is étkezési tanácsokkal látott el. A legjelentősebb támogatást edzőm, Feczer Viktor nyújtotta nekem. Napi szinten beszéltem vele a kialakult helyzetről, és a felkészülésem folytatásáról.
A bizonytalanság ellenére mennyire sikerült motiváltnak maradnod?
Nem olyan könnyű a jelenlegi helyzetünk, hiszen nem tudjuk mikor lesz a következő versenyünk. Kérdőjelek övezik még a felkészülésemet, és bizakodunk a jövő évi paralimpia megrendezésében. Ez távlati célnak tökéletes, ebből ki tudunk indulni. Sikerült visszatérni a vívótermi edzéseimhez, ami visszahozta a jókedvemet, valamint a motivációmat is.
Hogyan élted át a tokiói paralimpia elhalasztásának hírét?
Óriási probléma volt számomra, hogy a cél egy másodperc alatt eltűnt. Az életem legjobb formájában vagyok, megfelelő háttérsegítséget kapok, és pillanatok alatt eltűnt az álmom. Legalább két hétbe telt mire feldolgoztam a paralimpia elhalasztásának hírét. Viszont muszáj elfogadni ezt a helyzetet, hiszen az egészségnél nincsen fontosabb. Dietetikusom, és erőnléti edzőm is próbálta pozitívan megközelíteni ezt az egészet. Azt mondták van még egy évem felkészülni, és így lesz kerek a történet. Reméljük az álmom majd megvalósulhat Tokióban.
Milyen volt visszatérni a megszokott edzéseidhez?
A Gerevich Sportcsarnokban folytattuk a felkészülésünket az ép vívókkal integrálva. Főleg átmozgató jellegű, könnyebb, lazább edzéseket csináltunk, hogy elkerüljük a sérüléseket. Lépésről lépésre csináltuk a feladatokat, nem szabad ilyen helyzetet követően kapkodni. Majd pár héttel később Tatára mentünk az edzőtáborba, ami hatalmas pluszt jelentett számomra. Úgy vártam már az utazás napját, mint ha életem legjobb nyaralására indulnék. Szuper, mert végre sikerült kiszakadnunk otthonról, egy új – de mégis régi, megszokott – környezetbe. Minden szegletét ismerjük Tatának, nagyon szeretnek minket ott, valamint mi is szeretjük azt a tábort. Ilyen körülmények között hatalmas öröm volt újrakezdeni a felkészülésünket.
