Menüpontok

Tarjányi István: Először azt hittem nehezen fog menni a visszaállás a vívóterembe, de megleptem magamat

Tarjányi Istvánnál fiatalon gerincvelő tumort diagnosztizáltak, aminek következtében kerekesszékbe került. Valamivel később, 2013-ban talált rá a vívásra, és azóta is aktívan űzi ezt a sportágat. Az elmúlt években nagyszerű nemzetközi eredményeket ért el, így komoly célkitűzésekkel készül Tokióra. 

Hogyan élted meg ezt a pár hetet, ami mögöttünk van?
Munka mellett annyira nem viselt meg az egészségügyi helyzet. Délelőtt dolgoztam, délután pedig otthon voltam és edzettem. Több sportoló társammal is beszélgettem, akiket jobban megviselt ez a kényszerleállás. Biztos más lett volna ezt az egészet átélni, ha nekem nincsen a vívás mellett munkám.

Milyen célokkal indultál neki ennek az évnek?
Reálisan igyekeztem megközelíteni a helyzetet. Az idei versenyeimet tekintve a minimum elvárásom a legjobb nyolc közé jutás volt, de a dobogós helyezés lett volna az igazi álmom. Aztán az egészségügyi helyzet közbe szólt, és eltörölték a kvalifikációs versenyeinket. Egyedül itthon, az egri vívó világkupán tudtam elindulni, ahol sikerült remekelnem. Nagyon örültem a bronzérmemnek, hatalmas lökést adott az idei szezonra. A 2019-es évet is így kezdtem, majd szintén jelentős eredményekkel fejeztem be, ezért pozitívan tekintettem a 2020-as naptári esztendőre is.

Otthon sikerült berendezkedned a felkészülés folytatásához?
Nehéz helyzetben voltam, mert a lakásom kicsi. A konyhát kellett átrendeznem, az étkezőasztalt eltoltam. Sikerült valamennyire megoldanom, szúrópárnáztam, vívóiskolát csináltam, maszkot tettem a szék támlájára és azt szúrtam, vágtam. Ezek mellett pedig az erőnléti edzéseimet is folyamatosan csináltam. Azonban nagyon nehéz úgy készülni, hogy nem tudod mikor lesz a következő versenyed. Több energia befektetéssel jár a munka, és csak ködösen lehet látni a célt.

Milyen volt a visszatérés a vívóterembe?
Szuper volt újra a csarnokban edzeni, hiszen otthon nem tudtam megfelelő körülmények között készülni. Először azt hittem nehezen fog menni a visszaállás a vívóterembe, de megleptem magamat. Szerencsére gyorsan alkalmazkodtam a korábban megszokott körülményekhez. Fokozatosan építettük fel a vívótermi edzéseimet, nem szabad rögtön fejest ugrani a mélyvízbe. A kényszerleállást követően arra kell figyelnie az embernek, hogy türelmes maradjon, ne sérüljön meg.

Van egy kikerülhetetlen kérdésünk, mennyire érintett meg a paralimpia elhalasztása?
A koronavírus kirobbanása előtt lezárták a kvalifikációt, mi pedig úgy számoltuk elegendő pontom van a kijutáshoz. Az örömöm azonban nem sokáig tartott, mivel az egészségügyi helyzet miatt újra lehet pontokat gyűjteni. Nagyon furcsa ez az egész, hiszen azt se tudjuk mikor lesz a következő versenyünk. Viszont így lehetőségem lesz a kard mellett párbajtőben is kijutnom a paralimpiára.

Ettől függetlenül igyekszel pozitívan előre tekinteni?
Ha úgy nézzük, van még plusz egy évem felkészülni a paralimpiára. A hiányosságaimat, a hibáimat addig bőven tudom korrigálni. Mindig lehet fejlődni, és én kifejezetten ezért dolgozom most is. Persze igyekszem pozitívan előre tekinteni, és nem törődni a nehezített körülményekkel.

Következő események