Ekler Luca még csak 21 éves, de már világ- és Európa-bajnoknak mondhatja magát. A fiatal versenyző azonban úgy gondolja, sokkal többet köszönhet ennek a sportágnak, mint az érmei.
„Számos emberrel találkoztam, akiknek hasonló sérültsége van. Amikor velük versenyzek, akkor tudom, hogy megtaláltam a helyemet. Parasportolónak mondhatom magamat, ez rengeteget jelent nekem.”
Luca először 2018-ban nyert aranyérmet a berlini Európa-bajnokságon, majd egy évvel később a dubai világbajnokságon is első helyen végzett. Magyarországon nagy hagyománya van a vizes sportoknak, de Luca azt szeretné, ha minél többen csatlakoznának hozzá az atlétika pályán.
A T38-as kategóriában versenyző távolugró gyakran versenyez ép atlétákkal, de elmondása szerint, egyre több alkalma van parasportokágakat népszerűsítenie az iskolákban, amiben a Magyar Paralimpiai Bizottság és a magyar parasportolók is segítenek.
„Sportolóként tehetünk azért, hogy az emberek elfogadjanak minket, valamint egyenlő bánásmódban részesítsenek, mert mi ugyan olyanok vagyunk. Mi emberek vagyunk.” – mondta a győri származású atléta.
„Magyarországon az emberek segíteni akarnak, de sokan félnek az ismeretlentől, nem tudják, hogyan kezdjenek bele. A mi feladatunk az, hogy megmutassuk magunkat, az életünket. Küldetésem az érzékenyítés, hogy az emberek elfogadjanak bennünket, parasportolókat. Remélem, az eredményeim motiválnak sok mindenkit. Ez több erőt ad nekem, mint bármi más. Örökké hálás leszek azért, ahogyan alakult az életem.”
A para atlétika megváltoztatta Luca életét, miután tíz éves korában stroke-ot kapott és lebénult a bal oldala.
„A paralimpiai mozgalom, illetve a para atlétika segített nekem elfogadni azt, aki vagyok. Ettől érzem magam teljes egésznek.” – mondta a bajnok.
Sportőrült iskolás lányként szeretett teniszezni, focizni, röplabdázni, atletizálni, de a szélütés óta minden megváltozott: „A tizennegyedik születésnapomat kerekesszékben ünnepeltem. Az orvosom azt mondta, nem sportolhatók többe, de én tudtam, hogy nem tudok anélkül élni. Amikor futok úgy érzem szabad vagyok, amikor pedig távolt ugrok, repülök. Ezt senki nem veheti el tőlem.”
Lucát családja mindenben segíti otthonról, Szombathelyről. Apukája, József szállítmányozási logisztikai menedzserként, anyukája, Imola pedig tanárként dolgozik. Három fiatalabb testvére van, Bendegúz, Zsombor, valamint Botond. Mindhárman aktívan vízilabdáznak, ketten a korosztályos nemzetközi keretnek is a tagjai.
„Sportolással teli csodálatos gyerekkorom volt, a családommal, és sok jó baráttal töltöttem az időmet.” – mesélte Luca. „A betegségem után mindenki segíteni akart, hogy győztesen kerüljek ki ebből a helyzetből.”
Azonban nehéz dolga volt a stroke-ot követően: „Először nem értettem, mi történik velem. Azután, az rákövetkezendő években, mindent nehéz volt elfogadni.”
Luca egy évig nem tudott sportolni, újra meg kellett tanulnia járni és futni. 2011-ben csatlakozott apukájához és elkezdett atletizálni. 13 éves korában részt vehetett első nemzetközi versenyén az épek között távolugrásban, és 4x100 méteres váltófutásban. Csak 2017-ben csatlakozott a magyar paraatlétikai csapathoz.
„Gyerekként nem találkoztam olyan emberekkel, akik hasonló hajóban eveznek, mint én. A rehabilitációm után tudtam, hogy folytatni akarom a sportolást. Éreztem, a java még csak most jön, és még nagy dolgok várnak rám. Hároméve, 2017-ben figyelemmel követtem a para atlétika világbajnokságot, ahol Biacsi ikrek versenyeztek. Akkor határoztam el, én is részese akarok lenni ennek.”
A 34 éves ikrek 800 és 1500 méteren versenyeztek T20-as kategóriában. Biacsi Bernadett aranyérmet, míg Biacsi Ilona bronzérmet nyert azon a versenyen.
Csupán csak egy év telt el, amikor Luca csatlakozhatott a magyar para atlétika-válogatott csapatához az Európa-bajnokságon. Ekkor nyert Eb aranyérmet távolugrásban.
„Hihetetlen érzés volt. Sírtam, amikor felfogtam, hogy nyertem.” - emlékszik vissza Luca.
A fiatal sportoló legnagyobb álma vált valósággá, amikor kvalifikált a tokiói paralimpiára, miután tavaly aranyérmet nyert távolugrásban a dubai világbajnokságon. Emellett másodikként végzett 100, valamint 200 méter síkfutásban.
Idén végzett sport és rekreáció menedzsment szakon a Testnevelési Egyetemen. Majd a tanulmányait, mester képzés keretében, atlétika edzői szakon folytatta. Az év magyar para sportolója címet elnyerő versenyző tavasszal kénytelen volt hazaköltözni a koronavírus miatti szigorítások következtében. Szombathelyen végzett edzésmunkáit egyedül, vagy testvéreivel közösen csinálta.
„Mindennap beszéltem edzőmmel, Európa-bajnok távolugró, Szalma Lászlóval. Videókat készítettem a pályán végzett munkámról, amit közösen kielemeztünk. Soha nem fogom feladni a célomat, akadályok nélkül törtetek előre.”
A járványhelyzet javulását követően, a Honvéd Kupa - Nemzetközi Atlétikai Versenyen indult el távolugrásban, amiben sikerült 5.87 méteres egyéni csúcsot ugrania.
„Ezen eredményem alapján rájöttem, hogy a karanténban eltöltött edzéseim hasznosak voltak. Ez volt az egyik legszebb napom évben, végül is jó szabadtéri szezont zártam.”
„Az atlétika megtanított, hogyan lehetek önmagam, higgyek az álmaimba, és a jó dolgok történnek velem, ha keményen dolgozom.”
Végül hozzátette: „A legjobb szeretnék lenni! Szeretném javítani a képességeimet, szeretnék versenyeket nyerni, valamint rekordokat felállítani. Sokat kell még tanulnom, de az utam még csak most kezdődött el.”
Forrás: Paralympic.org
