Menüpontok

Ráczkó Gitta – Szeretem az uszoda illatát

Mindössze 15 éves volt, amikor részt vett első nemzetközi versenyén, ezt követően viszont több mint két és fél évtizeden át volt mellúszásban a csúcson. Sportolói karrierje könnyedén indult, hiszen azonnal beleszeretett az uszoda illatába. Végül paralimpiai bajnokként, valamint három paralimpiai bronzéremmel, kétszeres világbajnokként és sokszoros Európa-bajnoki érmesként zárhatta le hosszú pályafutását.

Tele életerővel, akarattal és jó kedvvel, ezek jellemezték mindig is Ráczkó Gittát. Az interjú alatt is ilyen volt és mindjárt az elején nagy elánnal kezdte mesélni a sport hatását életére:

Szeretem a sportot, a sportolást és örülök, hogy anno bekerültem a paralimpiai mozgalomba. Már 6 évesen elkezdtem úszni a Mozgásjavítóban (jelenleg: Mozgásjavító Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény - MPB) és rögtön megkedveltem az edzésekre járni, minden nap mentem is. Már az elején mondták, hogy jó a vízfekvésem, ez is biztosan segített, nem beszélve az első nemzetközi versenyemről 1990-ben, a franciaországi Saint Étienneben, ahol két érmet is szereztem az ifjúsági vb-n.

Sokan megunják az úszás monotonitását, valamint sportolói életmód velejáróit. Gittánál ez a legelejétől kezdve másképp alakult.

Szeretem az uszoda illatát. Imádok úszni, ilyenkor szabadnak érzem magam. Szerelem volt első látásra és azonnal tudtam, a lehető legmesszebb szeretnék eljutni ebben a sportágban. A nevelők, edzők meséltek a paralimpiákról, sporteseményekről és ezek a történetek rögtön magukkal ragadtak. Az első nevelőedzőm Paczulák András volt, tőle tanultam az alapokat, ő indított el azon az úton, amin nem gondoltam akkor még, hogy a végén elmondhatom magamról, hétszeres paralimpikon vagyok.

A veszprémi születési úszónő fiatalon költözött Budapestre, ahol azonnal megismerte – ahogy ő fogalmaz – testvérét, Engelhardt Katalint, akivel együtt lettek paralimpiai bajnokok Atlantában, 1996-ban.

Mindössze 6 éves voltam, amikor Budapestre kerültem, és így visszaemlékezve a költözés nem különösebben rázott meg, sőt! Így ismerhettem meg Katát, aki számomra olyan mintha az édestestvérem lenne. A legelső naptól kezdve szoros kapcsolat alakult ki közöttünk és a szüleire is úgy gondolok, mintha csak a sajátjaim lennének. Ha ők nem lettek volna, biztos, hogy nem tartanék itt. Katára pedig mindig számíthatok, megbízható, nagyon jól ismer, és tudja, mikor, mit kell mondania, hogy kirángasson a gödörből.

Hét paralimpia, 26 évnyi élsportolói pályafutás. Ezek az adatok bármilyen sportágban kiemelkedőnek számítanának. Ráczkó Gitta nem tervezett ennyire előre. Jött az első, majd a második, harmadik…, a többi már történelem.

Barcelonával kezdődött, Rióval végződött, de kezdjük az elején. Még csak 16 éves voltam, amikor kimentem Katalóniába, azonnal megfogott az esemény. Ott döntöttem el, hogy még több paralimpián szeretnék részt venni. Óriási élmény volt az emberek érdeklődése és a megnyitó-, illetve záróünnepség, nagyon pozitív emlékként égett bele a memóriámba. Negyedik lettem 100 méter mellen, majd ötödik 100m háton. Ezeket, akkor egy kicsit csalódásként éltem meg, de miután feldolgoztam fejben a történteket, még erősebben tértem vissza. Majd jött Atlanta, a legsikeresebb paralimpiai szerepléssel. A tengerentúlon az emberek nagyon másképp gondolkodnak az európaiakhoz képest, és remek érzés volt nyerni 4X50m váltóban, majd a dobogó harmadik fokán végezni 100m mellen. Akkor először tapasztaltam meg, milyen érzés érmesként hazaérni Budapestre, ahol mindig sokan vártak minket. Sokszor könnybe lábadt a szemem a fogadtatástól. Sosem terveztem előre, hogy mi lesz majd ha. Paralimpiai ciklusokban gondolkodtam, így érkeztem meg Sydneybe és valamiért, az ott elért eredményeimet is kevésbé éltem meg rosszul. Örök emlékként az jött velem haza, hogy itt akár élni tudnék. A sok-sok kinti magyar előtt szerepelni pedig fantasztikus volt, valószínűleg ez is közrejátszott ebben az „otthon” érzésben. Athénba, már tapasztaltként érkeztem. Egyre több fiatal vett körül a magyar csapatban. A görög fővárosban 100m mellen bronzérmet szereztem, ami azért is volt különösen jó érzés, mert Kata előttem egy nappal versenyzett sikeresen, harmadik lett a számában. A pekingi paralimpia nagyon különleges volt az ott élők szemlélete miatt. Minden csodálatos volt, de a kultúrájuk homlokegyenest más a miénkhez képest. Tökéletesen szervezettek voltak, de közben érződött a hatalmas bizonyításvágy. Ezt korábban nem tapasztaltam. A 100m mell döntőjébe csak az ötödik legjobb idővel jutottam be, de a sok edzés kifizetődött és végül ismételten bronzérmesként végeztem a kedvenc számomban. Ezzel, én lettem a magyar paralimpiai csapatban az egyedüli, női érmes. Mindig volt bennem egy dac, hogy ennél jobb tudok lenni, ezért is köteleztem el magam, hogy Londonban újra megpróbálom. A brit fővárosban a sok magyar szurkoló és a szívem vitt előre, az így elért negyedik helynek nagyon örültem. Minden sportoló, szakember nagyon elégedett volt a szervezők munkájával, nagyon magasra tették a lécet. Talán a brazilok Rióban nem is tudták elérni az előző paralimpia szintjét, de más miatt volt csodálatos az esemény. A légkör, a környezet, a helyiek mind varázslatosak voltak. Sajnos, ugyanannyi edzés mellett már csak nagy nehezen tudtam kijutni és végül egy kilencedik helyezéssel fejeztem be paralimpiai pályafutásom.

A 100m mellúszás specialistája 2016 után sem hagyott fel a sportolással, de az úszásban érezte, már nem tud megújulni.

Fejben és érzelmileg is elfáradtam ennyi év után. A riói eredményem azt sugallta, ideje abbahagyni. Sosem voltam elégedetlen az eredményeimmel, de persze mindig jobbat akartam. Mindent megéltem, elértem és megkaptam, amit a sportban szerettem volna. Brazília után befejeztem és valami újra vágytunk Katával együtt. Így jött a para-erőemelés, de egy idő után felismertem, hogy nem nekem való, amiben a sérülések is közrejátszottak. Jól esett más izomcsoportjaimat edzeni, illetve rengeteg újdonságot tanulni, de nem éreztem ugyanazt az örömöt, mint úszásnál.

Sportolói pályafutása mellett folyamatosan dolgozott, de az utóbbi években még az úszást is megelőzve, egy újabb szereplő foglalta el Gitta szívének első helyét.

Mázli az első kutyám, Rió óta van velem. Mindenhova együtt járunk és nagyon szeretem. Egy igazi gézengúz. Nagyon kedvelem az állatokat, ezért is imádtam kisállatkereskedésben dolgozni.

Korábbi érmeseinktől már többször is megkérdeztük, hogy mit adott nekik a sport. A paralimpiai bajnok úszónő az alábbi gondolatokat osztotta meg:

Nagyon örülök, hogy elkezdtem sportolni, mert ennek köszönhetően utazhattam, nyitottabbá váltam, sok embert és nézetet megismerhettem. Adott egy rendszerességet, felelősségtudatot, valamint a fizikai és lelki állapotomnak is jót tett. Olyan élményeket szereztem, amiket nagyon kevés más dologgal tudtam volna csak elérni. Mindenkinek javasolni tudom, hogy sportoljon. Az biztos, hogy teljesen másképp alakult volna az életem, ha nem kezdek úszni. Nekem mindig segített a hétköznapi mókuskerékből kiszakadni, valamint megtapasztalni a sikert és a kudarcot egyaránt, amik által tovább fejlődtem. Elégedett vagyok az életemmel, boldog vagyok úgy, ahogy. Nagyon hálás vagyok Kata szüleinek és Katának is, nem is cserélnék senkivel. Szeretem azokat az embereket, akik körül vesznek és akiket megismerhettem. Életre szóló barátokat ismertem meg a sportolásnak köszönhetően.

Ráczkó Gitta eredményei:

-Paralimpiai bajnok, háromszoros paralimpiai bronzérmes

-Kétszeres világbajnok, egyszeres ezüst-, és bronzérmes

-Hatszoros Európa-bajnoki ezüstérmes, ötszörös bronzérmes

Következő események

XVI. Nyári Paralimpiai Játékok

2021. augusztus 24.