A március 8-16-ig tartó téli paralimpiai játékokon Balogh Zsolt B1-es kategóriában az első magyar látássérült alpesi síelő, aki kijutott paralimpiára. Guideja, Bocsi Bence hang alapján irányítja és síel Zsolt előtt. Szövetségi kapitányuk és edzőjük Fábián Attila.
Lőrincz Krisztina az első magyar sportoló, aki sífutásban és biatlonban képviseli hazánkat paralimpiai játékokon. Akét sportágban is kvótát szerzett kerekesszékes sportoló edzője Markovich Gyöngyi.
Alábbiakban teljes egészében közzé tesszük Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökének beszédét, amelyet a február 22-i eskütételen mondott el.
“A sport eszköz legyen arra, hogy sokmindent megtudjatok arról a világról, ami a látható világnak a háta mögött van.”
Tisztelt Köztársasági Elnök Úr!
Tisztelt Kulcsár Krisztián Elnök Úr!
Tisztelt Államtitkár Asszony!
Kedves Esküttevő Sportolók, kedves Vendégeink, Tisztelt Televíziónézők!
Bizonyára sokan látták és hallották szűk két héttel ezelőtt az M4 Sport - Az Év Sportolója Gálán Balczó Andrást, amint átvette a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Sportújságírók Szövetsége életműdíját.
Ha valakinek egyáltalán kétségei lettek volna atekintetben, hogy miért a sport az egyik legfontosabb dolog a világon, annak a háromszoros olimpiai bajnok öttusázó szavai mindent a helyére tettek.
“A sport eszköz legyen arra, hogy sokmindent megtudjatok arról a világról, ami a látható világnak a háta mögött van.”
Balogh Zsolt, a magyar paralimpiai csapat egyik tagja látássérült, az erős árnyékokon kívül semmit nem lát. Mégis: 60 km/h-ás sebességgel száguld sílécein, szlalomozik a kapuk között. Ha valaki, hát Zsolt sokat megtapasztalt arról, hogy mi van a látható világ háta mögött. Például erős hit, bátorság és szembeszállás az elrendeltetéssel.
Bocsi Bence, aki a hátára erősített hangszórón keresztül irányítja instrukcióival Zsoltot, pár méterrel előtte síelve, szintén tudna mesélni nekünk arról, hogy mi van a látható világ mögött. Bizalom, önfeláldozás és szeretet.
Lőrincz Kriszta, akit kerekesszékbe ültetett a Sors vagy a fennebbvaló, és aki a téli paralimpián biatlonban és sífutásban képvisel minket, magyarokat, nos, ő is látott pár dolgot a látható világon túlról. Verejtékkel megküzdött, reménytelennek tűnő, majd mégis megnyert harcokat a saját testével, az ép lelkű és testű emberek szolidaritását és azt, hogy minden van, ha derű van.
Vegyük sorra még egyszer: hit, bátorság és szembeszállás a reménytelennel. Bizalom, önfeláldozás és szeretet. Győzni akarás, szolidaritás és derű.
Ők hárman, a paralimpia magyar versenyzői, Kriszta, Zsolt és Bence, a mi közösségünk, a magyar nemzet büszkeségei. Lényük és teljesítményük pőrén, tisztán üzen: nem a szemed világa, nem a tiszta hallásod, nem a tested vagy a szellemed képességei emelnek példává. Ezek önmagukban mit sem számítanak. A lényeg a lelkedben és a hitedben van.
Tisztelt Esküttevők, kedves Vendégeink!
Minden sportverseny, a háztömb körüli futóbajnokságtól a paralimpiáig és az olimpiáig, a közösség ünnepe. Az együttműködésé, a csapaté, a saját és az ellenfelek csapataié - így van ez még az egyéni sportágakban is.
A legnagyobb sportversenyen, az olimpián és a paralimpián részt venni a magyarok nagy, másféltízmilliós közösségének képviseletét, és egyben felelősségét jelenti.
Aki eljut oda, az nagy terhet visz. Mert ott, akkor, a jégbe mart startvonalon, a lejtőre indító kapuban, a sífutó arénában, az indító pisztolylövésére várva, a tánc indulópózába merevedve, ott lesz vele minden magyar. Sőt, akkor, ott: ő lesz egyszemélyben minden magyar.
Micsoda feladat, micsoda szépség, ami alig párezreteknek adatott és adatik meg. Irigylünk ezért Titeket és büszkék vagyunk Rátok!
Tudnotok kell, vigyétek magatokkal: Veletek leszünk mindannyian, amikor nyolcezerháromszáz kilométerre innen, abban a koreai városban, Pjongcsangban elrúgjátok magatokat a startvonalról, az indítókapuból, eldörren a pisztoly, megszólal a zene. Kedves paralimpikonok és olimpikonok: számíthattok ránk, magyarokra!
Tisztelt Olimpiai és Paralimpiai Sportolók!
Biztos vagyok benne, hogy az, ami előttetek áll, ami Veletek történni fog, az hosszú életetekben még sokszor elő fog kerülni az álmaitokban.
Ígyhát azt kívánom Nektek, hogy a legszebb reményeitek váljanak valóra a téli olimpián és a paralimpián és olyan élményekkel gazdagodjatok, amikre mindig örömmel és szeretettel emlékeztek majd!
Tegyétek hát úgy és azt, amit a Halott Pénz olyan kifejezően rappel el:
“álmaim már nem várhatnak,
felrajzolom tollal
És szavakká válnak az időben
Mer' az akarat győzhet
a tükörrel szembe megyek én,
hogy kitörjek,
Mer' a szabadság falakkal nem élet”
Kedves, büszke, erős Magyar Sportolók!
Köszönöm, amit a sportpályákon eddig tettetek és ezután tenni fogtok!
Menjetek és váltsátok valóra az álmaitokat és a közös álmainkat!
A fotók forrása: MPB/MOB
.jpg){kind=link}
