Az ötödik paralimpiájára készül Dani Gyöngyi kerekesszékes vívónk. Fiatal korában, egy baleset következtében került kerekesszékbe, majd ezt követően számos sportágat kipróbált. Gyöngyi végül a vívás mellett tette le voksát, és immáron több, mint 20 éve a magyar válogatott oszlopos tagjaként ér el csodálatos sikereket.
Milyen volt átélni ezt a pár hetet, ami mögöttünk van?
Kezdetben nagyon letörtem, hiszen még nem sikerült kvalifikációt szereznem Tokióra, a versenyeinket pedig törölték, majd megkaptam a megfelelő motivációt, és küzdök tovább a célomért. Ezen kívül hasznosan töltöttem otthon az időmet, együtt lehettem a családommal, foglalkoztam a kerttel, sütöttem és főztem. Jó volt ez a része ennek a pár hétnek, de hiányoztak a megszokott mindennapok, az edzések, valamint a csapattársak.
Hogyan tudtad megoldani otthon az edzéseket?
A Magyar Paralimpiai Bizottság és a Magyar Vívó Szövetség jóvoltából sikerült hazavinnem egy pástot. A garázsunkban összeállítottam a saját „vívótermemet”, az asszópartnerem pedig egy próbababa volt. Ez nem volt olyan, mint ha egy csapattársammal gyakorolnánk, de legalább sikerült valamennyire formában tartanom magam. Segítségemre volt edzőm, valamint Tóth Ádám, erőnléti edző, akikkel napi szinten tartottam a kapcsolatot.
Nem régen visszatértetek a megszokott edzési formákhoz.
Nagyjából egy hónapja folytathattuk az eddig felépített munkát, de csupán csak heti két alkalommal mehettünk a terembe. Azonban ez sem tartott sokáig, mivel ebben az időszakban van a pihenőnk. Furcsa egy hosszabb, kényszerszünet után, egy újabb leállásba csöppeni.
Tatán edzőtáboroztatatok egy hetet, milyen volt?
Fájdalmas része mindig az, hogy hosszabb időre otthon kell hagyni a családodat, most ez nem így volt. Három hónapot követően remek volt kimozdulni, új környezetbe lenni, és másokkal is találkozni. Szeretem a családomat, de csak őket láttam heteken keresztül, kisebb felüdülés volt ez az edzőtábor. Egyik csapattársam szerint olyan volt Tatára készülni, mint ha Horvátországba mennénk.
Mennyire érintett meg a paralimpia elhalasztása?
Nagyon vártam már ezt a paralimpiát, mivel – és ez nem titok –azt követően terveztem abbahagyni a sportolói pályafutásomat. Sokat hezitáltam a folytatásról, végül azt a döntést hoztam, hogy az ötödik paralimpiámon való szereplés után szeretném befejezni a versenyzést. A csapattársaimtól is megkaptam a kellő megerősítést, szükségük van rám Tokióban. Nélkülük befejeztem volna a vívást, de ilyen csapatért megéri tovább küzdeni.
Tavaly a világbajnokságon történelmi sikert értetek el, ez motivál a továbbiakban?
A női tőr csapatnak szerintem most van az egyik legnagyobb esélye paralimpiát nyerni. Részese szeretnék lenni, küzdeni a sikerért, és győzelmet elérni a lányokkal.
