A paraúszók törökországi edzőtáborozása alatt sikerült beszélgetnünk Szabó Álmossal, a 2019-es év fogyatékos sportolókkal foglalkozó edzőjével, valamint Becsey János vezetőedzővel. A cél ezúttal a versenyzőktől és a szakmától való elrugaszkodás volt. Szerettük volna jobban megismerni a két szakember tulajdonságait, gondolatait a kérdéseinkkel.
Először Szabó Álmossal a Vasas paraúszó szakosztályának vezetőedzőjével beszélgettünk.
Kiskorunkban nagyon sokszor teszik fel a kérdés, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Neked mi volt az első álom munkád, amit kitűztél célul?
Két ötlet is támadt első gondolatként a fejemben, gyerekként. Az egyik az, hogy vadászpilóta szeretnék lenni. Rettentően érdekelt az egész munkaköre a pilótáknak, a vadászgépek, és minden velejárója. Ezt az elképzelésemet hamar félre kellett vetnem, mert tériszonyos vagyok, illetve a fogamban van tömés. Ez a két dolog kizárta a lehetőséget a pilóta jövőmnek. A második ötletem a sportolás miatt jött, gyerekként egészen jól ment az úszás. Végülis innen jött ihlet, hogy a későbbiekben edzőként szeretnék dolgozni. Nekem ez lett, illetve mai napig ez az életem. A gyerekkoromban kitűzött célomat sikerült ezzel megvalósítanom.
Mik voltak az életed eddigi legmeghatározóbb élményei, amiket sose fogsz elfelejteni?
Lehet klisé ezt mondani, de szerintem hasonló élethelyzetben mindenki a gyerekei születését mondja, természetesen én is. Ha pedig a sportra kell koncentrálni, akkor nagyon meghatározó volt az első paraúszó versenyem, illetve a Rio de Janeiro-i paralimpia.
Sok helyen megfordulhattál már a világban akár a sportnak is köszönhetően. Melyik ország / város a legkedvesebb számodra?
2011-ben a melegvízi edzőtábort Tajvan fővárosában, Taipei-ben tartottuk meg. Nagyon tetszett az ottani, ázsiai kultúra, amiben élnek az emberek. Kuwait és Doha miliője is nagyon megfogott. Ha pedig egy várost kellene mondanom, az mindenképpen Chicago lenne. Nagyjából egy fél napot tudtunk eltölteni a metropoliszban, de szinte leírhatatlanul hatalmas a város.
A legtöbb edző szereti felügyelni a sportolói étkezését, viszont nálad mennyire sűrűn fordul elő, hogy valamilyen édességet bontasz ki?
Nem vagyok édesszájú, sőt sokkal inkább szeretem a sós ételeket. Itt, Törökországban már kicsit nehezebb dolgom van, mert az étteremben mindig van kipakolva valamilyen édesség. Nehéz megállnom, hogy ne vegyek el egyet ezek közül. Otthon nincs ez a kísértés szerencsére.
Szóba került már a tériszony, ezen kívül neked vannak fóbiád vagy félelmeid?
Az elmúlt évek során a tériszonyom ellen sikerült már rutinosan kialakítanom magamnak egy rendszert a repülőgépeken, ezért ez nem okoz problémát. Ellenben a magas épületek, kilátók tetején már más a helyzet. Leginkább akkor jön elő, ha látom magam alatt a tátongó mélységet. Ezen kívül nincsen más fóbiám.
Milyen zenéket szeretsz?
A Metallica számomra az etalon. Nagyjából ugyanakkor születtem, mint az együttes. Mai napig kívülről fújom az összes számukat, lemezüket, ők számomra az első számú banda. Ebből az irányzatból adódóan szeretem az AC/DC-t, Guns N’ Roses-t, vagy esetleg egy kicsit könnyedebb előadókat, mint Bon Jovit. Magyarok közül Bikini, Karthago, valamint azokat, akik még hasonlóan „igazi” zenéket játszanak.
Inkább zárkózott személynek, vagy nyitott személynek tartod magad?
Teljesen zárkózott vagyok. Nehezen és ritkán nyílok meg mások előtt, de a munkámban ez másképp van. Akkor, ez kicsit változik, viszont teljesen szakmai jellegű. Alkalmazok pszichológiát, valamint pedagógiát is a versenyzők felé. Erre szükség van a célok elérésének érdekében. Ettől függetlenül a magánéletemben inkább zárkózott vagyok.
Mi volt a legelső munkád?
Amikor abbahagytam az úszást, Güttler Karcsi elhívott úszást oktatni az iskolájába. Gyakorlatilag az elejétől kezdve a medence partján végeztem az első munkámat, ami a mai napig kitart.
Milyen nyelveken beszélsz? Mi az a nyelv, amit szeretnél megtanulni?
Igazából jó vagyok magyarból, mellette pedig valamilyen szinten tudok angolul. Egy darabig jártam magántanárhoz, hogy fejlesszem ezt a tudásom csak nem nagyon fért bele az időmbe. De szeretném majd folytatni az angol tanulást. Ezen kívül, távolabbi célom a spanyol elsajátítása.
Ha nyernél a lottón, mit csinálnál?
Az ember először a foglalkozására gondol ilyenkor, így nekem is az úszás jutott eszembe. Építenék egy hatalmas edzőkomplexumot, ahol lenne mindenféle sportpálya. Emellett pedig külön egy óriási uszodát, a Duna Arénához hasonlót. Ezzel lehetne igazán maradandót alkotni a jövőnek, lehetőséget kínálva a sportoláshoz sok ember számára. Másodsorban az adakozás is fontos. Vannak olyan szervezetek, ahol nagy szükség van a segítségre. Persze vehetnék magángépet, de valakinek az az összeg többet jelenthet. Nem rugaszkodnék el a talajtól egy lottó győzelem miatt.
Álmos után Becsey János paralimpia bajnok úszónkat szerettük volna kicsit jobban megismerni.
Mivel szereted tölteni a szabadidődet?
A sporton kívül, kikapcsolódás céljából szeretek moziba, múzeumba, és színházba járni. Sajnos a vírus miatt ezeknek a tevékenységek a többsége most nem elérhető. Azonban mindenkinek csak javasolni tudom az e-színházat, hiszen így is meg lehet tekinteni egy-egy előadást. Természetesen, a hangulata nem teljesen olyan, mint az igazi színházaké. Nem szoktam kiöltözve a monitor elé ülni, de jó alternatíva.
Mi a horoszkópod?
Vízöntő. Aki igazán ismer, az alá tudja támasztani, hogy ez a csillagképem. Tényleg passzolnak rám ennek a jegynek a tulajdonságai. Mindennap elolvasom a horoszkópom és hiszek is benne.
Gyakran nézed a közösségi oldalakat?
Barátaim szoktak is szólni nekem amiatt, hogy túlságosan sok mindent osztok meg a közösségi oldalamon. Általában a politika mellett a nemzetközi és hazai paralimpiai híreket olvasom Facebookon. Úgy gondolom, ez fontos, illetve szeretném, ha mások is értesülnének róla. Egyébként maximum napi fél órát töltök a számítógépem előtt, a telefonomat emiatt nem szoktam bújni.
Van-e esetleg kedvenc klubod, csapatod, akiket folyamatosan követsz?
Nyilván a korábbi sportolói karrieremből kifolyólag az úszást folyamatosan figyelem. Emellett az amerikai kosárlabdát szoktam követni, Los Angeles Lakers drukker vagyok. Amikor a ’90-es évek végén kiköltöztem L.A.-be, akkor, ebben a csapatban játszott Shaquille O'Neal, Kobe Bryant és több ikonikus játékos is. Hamar beleszerettem a Lakersbe és volt szerencsém a helyszínen, élőben megtekinteni a mérkőzéseiket. Emellett pedig itthon a Ferencvárosnak drukkolok, követem folyamatosan az eredményeiket.
Ha már így szóba jött Los Angeles, mik azok a dolgok, amik kint neked tetszenek, de Magyarországon nincsenek?
Amerikában készülhettem fel világversenyekre még a 90-es években. Akkor rengeteg különbség volt az itthoni és ottani parasportolók számára kínált lehetőségekben. Mára már, úgy gondolom, Magyarország remekül felzárkózott a nyugati viszonyokhoz képest. Nincs olyan dolog számomra, ami Los Angelesben van, de kis hazánkban ne lenne.
Ha egy napra választhatnál bármilyen foglalkozást, akkor mi lenne az?
Ebben az esetben a Fradi labdarúgó csapatának lennék a vezetőedzője. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan lehet összetartani egy ilyen, többrétű együttest. Természetesen, Szergej Rebrov lenne ebben a segítségemre, mint másodedző.
Van esetleg mottója a családotoknak, ami összeköt titeket?
A barcelonai paralimpiára való felkészülésem alatt, a megszokottnál is jobban összezárt a családom, segítették a folyamatot. Székely Éva, olimpiai bajnok úszó örökmottója lett a miénk is: „Sírni csak a győztesnek szabad”! Ez az élet minden területére igaz. Nagyon szerencsés családba születtem, ez a bölcsesség pedig végigkísér az utunkon.
Mi a kedvenc magyar ételed?
A csülkös pacal.
Mi a legfontosabb dolog az életedben?
Ahogy korábban is említettem, a családom nagyon sokat segített a sportban, hálás vagyok nekik. Számomra ők a legfontosabbak.
Sok embernek vannak fóbiái, félelmei, neked van esetleg?
Kezdetekben a repüléstől rettegtem. Kénytelen voltam hamar hozzászokni már sportoló koromban ehhez a közlekedési formához, így manapság már nem jelent gondot gépre szállni.
