Hogyan lett a nácik elől menekülő neurológusból a fogyatékossággal élők sportjának legnagyobb úttörője? A Németországban született orvosnak korántsem volt egyszerű dolga, hogy a mára már nagy szépszerűségnek örvendő paralimpiai játékok alapjait lefektesse, azonban történetét érdemes meg ismerni.
Ludwig 1899. július 3-án, egy zsidó családban született az akkori Német Császárság területén, Toszek városában. Szüleivel, Bernard és Dorothy Guttmannal szerényebb körülmények között éltek, édesapja a mindennapi betevőt egy helyi szeszfőzdében végzett munkával kereste meg. Fiukat legfőképpen az orvostudomány vonzotta, így mindennapjait annak a célnak szentelte, hogy egyszer fehér köpenyt ölthessen magára.
Az első világháború ideje alatt önkéntesként dolgozott egy königshüttei kórházban, ahol először találkozott egy gerincbénulást szenvedett katonával. Ekkor kezdte el foglalkoztatni a gondolat, hogy milyen rehabilitációs folyamatokkal lehet kezelni a hasonló sérültségű pácienseket. Azonban túl sok ideje nem volt ezen tűnődni, mivel behívott kapott a katonaságtól. A fegyverek letételét követően Guttmann visszatért eredeti célkitűzéseihez, doktori tanulmányait a Freiburgi Egyetemen végezte el, ahol neurológiát tanult. A német szakemberek hamar felfigyeltek a benne rejlő tudásra és remek készségeire, még csak a harmincas éveit taposta, de már jelentős tekintéllyel bírt.
A hivatásában elnyert elismerések és érdemek hirtelen megtörtek a Németországban egyre jobban terjedő náci mozgalom eszméinek következtében. A megbecsülését 1935-ben, a Nürnbergi törvények bevezetését követően vesztette el teljesen, mivel az abban rögzítettek szerint zsidók nem dolgozhattak rendes egyetemeken, akadémiákon és kórházakban. Ludwigot érintette ez a rendelet, így kénytelen volt új lehetőségek után nézni. A Breslaui Zsidó Kórház igazgatójaként folytatta a munkáját. Az 1938. november 9-i Kristályéjszaka idején több merényletet is végrehajtottak a németországi zsidó közösségek ellen, Guttmann pedig megparancsolta az embereinek, hogy kérdés nélkül fogadják az arra menekülő embereket. Döntésének köszönhetően 64 „páciensből” 60-at meg tudott menteni a letartoztatásoktól és koncentrációs táborokba deportálástól.
A folyamatosan növekvő náci nyomás teljesen ránehezedett Guttmannra és családjára, így kénytelenek voltak elhagyni az országot, Anglia felé vették az irányt. A britek meg kívántak adni minden lehetőséget a menekültek számára, így Ludwig a praxisát a Radcliffe Kórház Nuffield Idegsebészeti Osztályán folytatta, gerincsérülési kutatásokat végezve. A második világháború kirobbanását követően egyre több megbénult katona érkezett vissza a frontról, akik számára Stoke Mandevilleben nyitottak kórházat. A létesítmény igazgatójának a német szakorvost kérték fel, aki nagy örömmel fogadta el a tisztséget. A munkája során nem hagyta a betegeket magukra, legtöbb esetben saját maga foglalkozott a páciensekkel, mivel kevés dolgozója akadt. A formabontó kezelési módszerek mellett a sportot is alkalmazni kezdte, ami nem várt fordulatokat eredményezett.
A mozgásukban korlátozottak hatalmas érdeklődést mutattak a különböző aktivitások irányában. Guttmann a lelkes betegei láttán kitalálta, hogy megrendezi az első Stoke Mandeville-i Játékokat, melyeken sérült, leszerelt katonák vehettek részt. Az esemény különlegesnek bizonyult, mivel egy időben rendezték meg az 1948-as londoni olimpiával. A seregben szolgált megbénult veteránok számára létrehozott első sporteseményen még csak néhányan vettek részt, de idővel a kezdeményezés utat tört magának. A mozgássérültek edzeni kezdtek, célokat tűztek ki maguk elé, folyamatosan fejlődtek és társaikat motiválták a sportolásra. A maroknyi sérült embert foglalkoztató mozgalom elterjedt, több ország is csatlakozott a paralimpiához, melyet akkor Párhuzamos Játékoknak (Angolul: Parallel Games) neveztek el. Guttmann ezen sikerek láttán egyértelműen tovább szerette volna növelni az általa megálmodott sporteseményt. A Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (NOB) vette fel a kapcsolatot, akik figyelemmel követték és támogatták is a fogyatékossággal élőknek szóló kezdeményezést. Két jelentős dátum köthető a mozgalom fejlődéséhez; 1960-ban, Rómában rendezték meg az első Paralimpiai Játékokat, melyet hatalmas érdeklődés övezet. A következő nagy lépést 1988-ban, Szöulban tette meg a NOB közreműködésével a Fogyatékosok Sport Világszervezetének Nemzetközi Koordinációs Bizottsága (ICC) – későbbi nevén a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC) -, akkor először tartották meg ugyanazon időben és helyszínen az olimpiát és paralimpiát is, melynek hagyományát azóta is őrzik.
Sir Ludwig Guttmann munkáját az Egyesült Királyság méltóképpen elismerte, II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte és a Brit Birodalom Lovagrendjének parancsnoka kitüntetéssel illette meg.
A fogyatékossággal élő emberek rehabilitációját magas fokon segítő Guttmann a végsőkig fáradhatatlannak bizonyult, hűen képviselve a mozgalmat egészen 1980. március 18-ig, amikoris 80 évesen szívroham következtében elhunyt.
Guttmann története példaértékű, a német neurológus elkötelezettségének köszönhetően került lefektetésre a jövőre 75 éves paralimpiai mozgalom alapköve, amelyet napjainkban már egyre több ember követ figyelemmel.
A nemzetközi paralimpiai mozgalom kialakulásáról és Sir Ludwig Guttmann életéről még többet megtudhat a Guttmann: egy kivételes ember (The Best of Men), valamint A feltámadó főnix (Rising phoenix) című filmekből.
Borítókép: wellcomecollection.org
2022.07.03.
