A sportág története
A para jégkorongot Svédországban találták ki az 1960-as évek elején. Olyan sportolók kezdték űzni, akik korábban jégkorongoztak, de valamilyen testi sérülésüket követően nem tudták folytatni a sportot. Az első nemzetközi mérkőzést 1969-ben Stockholmban játszották, ekkor a Svéd klubok mellett egy Norvég csapat is megfordult. 1980-as évektől kezdve egyre több ország kezdett el foglalkozni a sportággal, többek között Nagy-Britani, Kanada, Egyesült Államok, valamint Japán.
A sportág 1994-es téli játékokon debütált, és hamar hatalmas szurkoló táborokat mozgatott meg.
A játék szabályai
Akárcsak a jégkorongban, az csapatok célja a korong bejuttatása az ellenfél kapujába, illetve elkerülni azt, hogy az ellenfél több pontot szerezzen. A sportolók egy úgynevezett szánkóban ülnek, ami 20 cm magasságban emelkedik el a jégtől, és a csúszást a szánkó alján lévő két penge segíti. A játékosok két bottal játszanak, ami a korong elütése mellett a hajtásban segíti őket. Az ütők végén kisebb tüske van, hogy a játékosok könnyebben tudják magukat korrigálni a jégfelületén. Egy mérkőzés három 15 perces játékrészből áll.
Klasszifikáció, sportági kategóriák(*)
Nincsenek külön kategóriák. Minden olyan sportoló, akinek az alsó végtagi érintettsége nem teszi lehetővé az épek közötti versenyzést, de sérülésük mértéke eléri/meghaladja az ülő jégkoronghoz szükséges minimum sérültségi szintet. Például: alsó végtagi amputáció, boka/térd merevség, vagy izomgyengeség (paraplegia).
A versenyzők az előzetes hazai klasszifikációjukat követően az első nemzetközi versenyükön szerzik meg a kategóriájukat a WPIH szabályzata alapján.
További információk a klasszifikációról:
https://www.paralympic.org/ice-hockey/classification
https://www.paralympic.org/sites/default/files/document
http://www.hparalimpia.hu/altalanos-leiras
*A fenti információk tájékoztató jellegűek, a pontos kategória meghatározása kizárólag ebben jártas szakember által lehetséges.
