Öt paralimpián vettem részt, mint kerekesszékes vívó. De alpesi sízőként is kipróbáltam magamat, sőt téli paralimpiára is kijutottam, de elindulni nem tudtam. (A paralimpiai érem gyűjteményem: 6 ezüst és két bronz)
A sport mellett munkavállalási tanácsadóként dolgoztam. Feladatomnak a választási lehetőségek megvilágítását tartottam. Révészként sorstársakkal beszélgettem, arról, amit és ahogy én csinálok, mintegy ötletet adva arra, hogy ő hogyan boldoguljon az elvesztett mozgásképességével (talán reményt is nyújtottam).
Így képzelem el most ezt a mentori feladatot is, nem mondom meg a tutit, de elmondom, hogy csináltam én annak idején. Van, amit másként csinálnék és van, amit pont ugyanígy. Ezeket a tapasztalataimat tudom átadni Neked.
25 évesen kezdtem sportolni heti, majd napi rendszerességgel, a munka és a sport mellett ott volt a magánélet is. Különböző szerepekben kellett helytállni, nem egyszer konfrontálódni.
A sportban az eredmények nem mindig jöttek úgy, ahogyan azt szerettem volna még csak azt se mondhatom, hogy a befektetett munka mindig megtérült. De bennem volt a képesség az újrakezdésre. Nem ígérhetem, hogy ezt a képességet át tudom adni, de megpróbálom.
Volt olyan is, hogy flowban vívhattam és állhattam a dobogó tetejére. Kívánom, hogy ezt Te is megtapasztalhasd.
Meg kell tudni élni a sikert és a kudarcot egyaránt és mindkettőt méltósággal.
2021 volt az utolsó paralimpiám, ahonnan a csapatommal bronzéremmel tértünk haza.
Miután az élsportot abba hagytam létrehoztuk a Paraktív Alapítványt, ahol azon dolgozunk, hogy minél több sérült embert bevonjunk a sportok világába és a parasportok, valamint paralimpikonjaink sikereit bemutatva segítsük a társadalmi integrációt, szemléletformálást.
Nem könnyű az út amire léptél, de egy biztos, hogy élményekkel teli lesz.
Több, mint 20 év élsportban töltött tapasztalatát tudom átadni, ha úgy gondold, hogy szeretnéd akkor szólj és itt vagyok.
