Életének 66. évében elhunyt hazánk egyetlen parasportolója, aki egy paralimpián két különböző sportágban állhatott dobogóra. Nánási István az 1988-as szöuli paralimpián erőemelésben (+100kg súlycsoport) és súlylökésben szerzett ezüstérmet, majd 1990-ben az Év parasportolójának választották kiváló eredményei elismerése gyanánt.
A „Vasgyúrónak” becézett sportoló 1957-ben született Mezőtúron, és igen mozgékony, sportolni vágyó gyermek volt. Több sportágban is kipróbálta magát, azonban 15 évesen súlyos tüdőgyulladását követően nem gyógyult fel maradéktalanul, asztmás lett és felhagyott a sportolással. Néhány évvel később talált rá a testépítésre, amely sokban hozzájárult a légzőszervi problémáinak javulásához.
1983. március 21-én a munkahelyén egy 11 tonnát szállító kistargonca sofőrje nem látta Nánási Istvánt, így balesetet szenvedett. Kórházba szállítását követően két hónapig volt kómában, vérmérgezést kapott és amputálni kellett az egyik lábát. Az ominózus esetet megelőzően 100 kiló feletti testtömeggel rendelkezett, azonban a hosszas kezelések és betegágyon töltött idő következtében jelentősen lefogyott. Ekkor határozta el, hogy nem adja fel a sportolást, és felépülését követően komolyabban fogja venni az edzéseit. A korábban csak testépítéssel foglalkozó sportembert a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubjához irányították, ahol az atlétikát javasolták neki. Eleinte nem tetszett neki ez a sportág, azonban már első pillanattól kezdve látható volt rátermettsége. Vinkó György keze alatt edzett és készült súlylökésben. Olyan jól haladt az edzésekkel, hogy majdnem a New York-i Fáklya Világjátékokra is kijutott azután, hogy pár hónapja még a kórházban folytatta rehabilitációját. Végül négy évvel később, Szöulban tudta megmutatni magát, ahol súlylökésben és erőemelésben is egy-egy ezüstérmet szerzett hazánk számára.
Eredményes szereplése miatt 1990-ben őt választották az Év parasportolójának, ezt a díjat abban az évben osztották ki először. A következő évben ugyanezen az Év parasportolója választáson a második legtöbb szavazatot kapta. 1992-ben újra kijutott a paralimpiára, ezúttal Barcelonában állt rajthoz szintén súlylökésben és erőemelésben. A verseny előtt nem sokkal tüdőgyulladással kórházba került, ami némiképp hátráltatta a felkészülését. Ugyan erőemelésben 20 kilogrammal többet tudott kinyomni, mint korábban Szöulban, ez kevésnek bizonyult a dobogóhoz és a negyedik helyen fejezte be a versenyt. Mire a súlylökő verseny elérkezett, betegen lépett a dobókörbe és hetedikként fejezte be a paralimpiát.
A barcelonai eredmények elvették motivációját a profi sportolástól, és visszavonult. Legfőbb figyelmét szeretett családjának, gyermekeinek és feleségének szentelte. Szakmai tapasztalatával a későbbiekben segítette a feltörekvő versenyzőket, mindig jó tanáccsal látta el őket.
Nánási István hosszantartó betegség után, 66 éves korában hunyt el.
Nyugodjék békében, „Vasgyúró”!
„Sosem szabad abbahagyni a sportolást, valamilyen mozgás kell az emberek életébe. Ezt szeretném, ha sokan elhinnék és nem engednék el teljesen magukat.” - Nánási István, az én történetem interjújából.
